Psalms 2

[] Nedir uluslar arasındaki bu kargaşa, Neden boş düzenler kurar bu halklar?

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

Dünyanın kralları saf bağlıyor, Hükümdarlar birleşiyor RAB’be ve meshettiği krala karşı.

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

“Koparalım onların kayışlarını” diyorlar, “Atalım üzerimizden bağlarını.”

Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

Göklerde oturan Rab gülüyor, Onlarla eğleniyor.

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

Sonra öfkeyle uyarıyor onları, Gazabıyla dehşete düşürüyor

Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

Ve, “Ben kralımı Kutsal dağım Siyon’a oturttum” diyor.

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

[] RAB’bin bildirisini ilan edeceğim: Bana, “Sen benim oğlumsun” dedi, “Bugün ben sana baba oldum.

Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

Dile benden, miras olarak sana ulusları, Mülk olarak yeryüzünün dört bucağını vereyim.

Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

[] Demir çomakla kıracaksın onları, Çömlek gibi parçalayacaksın.”

Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

Ey krallar, akıllı olun! Ey dünya önderleri, ders alın!

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

RAB’be korkuyla hizmet edin, Titreyerek sevinin.

Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Oğulu öpün ki öfkelenmesin, Yoksa izlediğiniz yolda mahvolursunuz. Çünkü öfkesi bir anda alevleniverir. Ne mutlu O’na sığınanlara!

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!