Psalms 146

RAB’be övgüler sunun! Ey gönlüm, RAB’be övgüler sun.
Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!
Yaşadıkça RAB’be övgüler sunacak, Var oldukça Tanrım’a ilahiler söyleyeceğim.
Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.
Önderlere, Sizi kurtaramayacak insanlara güvenmeyin.
Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!
O son soluğunu verince toprağa döner, O gün tasarıları da biter.
Kimegyen a lelke; visszatér földébe, *és* aznapon elvesznek az ő tervei.
Ne mutlu yardımcısı Yakup’un Tanrısı olan insana, Umudu Tanrısı RAB’de olana!
Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében;
Yeri göğü, Denizi ve içindeki her şeyi yaratan, Sonsuza dek güvenilir olan,
A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké;
Ezilenlerin hakkını alan, Açlara yiyecek sağlayan O’dur. RAB tutsakları özgür kılar,
Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.
Körlerin gözünü açar, İki büklüm olanları doğrultur, Doğruları sever.
Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.
RAB garipleri korur, Öksüze, dul kadına yardım eder, Kötülerin yolunuysa saptırır.
Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.
RAB Tanrın sonsuza dek, ey Siyon, Kuşaklar boyunca egemenlik sürecek. RAB’be övgüler sunun!
Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!