Psalms 141

Seni çağırıyorum, ya RAB, yardımıma koş! Sana yakarınca sesime kulak ver!

Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.

[] Duam önünde yükselen buhur gibi, El açışım akşam sunusu gibi kabul görsün!

Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, *s* kezem felemelése estvéli áldozat *legyen.*

Ya RAB, ağzıma bekçi koy, Dudaklarımın kapısını koru!

Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!

Yüreğim kötülüğe eğilim göstermesin, Suç işleyenlerin fesadına bulaşmayayım; Onların nefis yemeklerini tatmayayım.

Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!

Doğru insan bana vursa, iyilik sayılır, Azarlasa, başa sürülen yağ gibidir, Başım reddetmez onu. Çünkü duam hep kötülere karşıdır.

Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.

Önderleri kayalardan aşağı atılınca, Dinleyecekler tatlı sözlerimi.

Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.

Sabanla sürülüp yarılmış toprak gibi, Saçılmış kemiklerimiz ölüler diyarının ağzına.

Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.

Ancak gözlerim sende, ey Egemen RAB, Sana sığınıyorum, beni savunmasız bırakma!

De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!

Koru beni kurdukları tuzaktan, Suç işleyenlerin kapanlarından.

Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!

Ben güvenlik içinde geçip giderken, Kendi ağlarına düşsün kötüler.

Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!