1. Home
  2. Pair
  3. TurNTB
  4. HunKar
  5. Ps.139

Psalms 139

139:1
Ya RAB, sınayıp tanıdın beni.
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
139:2
Oturup kalkışımı bilirsin, Niyetimi uzaktan anlarsın.
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
139:3
Gittiğim yolu, yattığım yeri inceden inceye elersin, Bütün yaptıklarımdan haberin var.
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
139:4
Daha sözü ağzıma almadan, Söyleyeceğim her şeyi bilirsin, ya RAB.
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
139:5
Beni çepeçevre kuşattın, Elini üzerime koydun.
Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
139:6
Kaldıramam böylesi bir bilgiyi, Başa çıkamam, erişemem.
Csodálatos előttem *e* tudás, magasságos, nem érthetem azt.
139:7
Nereye gidebilirim senin Ruhun’dan, Nereye kaçabilirim huzurundan?
Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
139:8
Göklere çıksam, oradasın, Ölüler diyarına yatak sersem, yine oradasın.
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
139:9
Seherin kanatlarını alıp uçsam, Denizin ötesine konsam,
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
139:10
Orada bile elin yol gösterir bana, Sağ elin tutar beni.
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
139:11
Desem ki, “Karanlık beni kaplasın, Çevremdeki aydınlık geceye dönsün.”
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
139:12
Karanlık bile karanlık sayılmaz senin için, Gece, gündüz gibi ışıldar, Karanlıkla aydınlık birdir senin için.
A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
139:13
İç varlığımı sen yarattın, Annemin rahminde beni sen ördün.
Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
139:14
Sana övgüler sunarım, Çünkü müthiş ve harika yaratılmışım. Ne harika işlerin var! Bunu çok iyi bilirim.
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
139:15
Gizli yerde yaratıldığımda, Yerin derinliklerinde örüldüğümde, Bedenim senden gizli değildi.
Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, *mintegy* a föld mélyében.
139:16
Henüz döl yatağındayken gözlerin gördü beni; Bana ayrılan günlerin hiçbiri gelmeden, Hepsi senin kitabına yazılmıştı.
Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
139:17
Hakkımdaki düşüncelerin ne değerli, ey Tanrı, Sayıları ne çok!
És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
139:18
Kum tanelerinden fazladır saymaya kalksam. Uyanıyorum, hâlâ seninleyim.
Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
139:19
Ey Tanrı, keşke kötüleri öldürsen! Ey eli kanlı insanlar, uzaklaşın benden!
Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
139:20
Çünkü senin için kötü konuşuyorlar, Adını kötüye kullanıyor düşmanların.
A kik gonoszul szólnak felőled, *és nevedet* hiába veszik fel, a te ellenségeid.
139:21
Ya RAB, nasıl tiksinmem senden tiksinenlerden? Nasıl iğrenmem sana başkaldıranlardan?
Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
139:22
Onlardan tümüyle nefret ediyor, Onları düşman sayıyorum.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
139:23
Ey Tanrı, yokla beni, tanı yüreğimi, Sına beni, öğren kaygılarımı.
Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
139:24
Bak, seni gücendiren bir yönüm var mı, Öncülük et bana sonsuz yaşam yolunda!
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!

© bibleglot.com