Psalms 129

Gençliğimden beri bana sık sık saldırdılar; Şimdi söylesin İsrail:

Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

“Gençliğimden beri bana sık sık saldırdılar, Ama yenemediler beni.

Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

Çiftçiler saban sürdüler sırtımda, Upuzun iz bıraktılar.”

Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Ama RAB adildir, Kesti kötülerin bağlarını.

Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Siyon’dan nefret eden herkes Utanç içinde geri çekilsin.

Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

Damlardaki ota, Büyümeden kuruyan ota dönsünler.

Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

Orakçı avucunu, Demetçi kucağını dolduramaz onunla.

A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

Yoldan geçenler de, “RAB sizi kutsasın, RAB’bin adıyla sizi kutsarız” demezler.

Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!