Proverbs 1

[] Davut oğlu İsrail Kralı Süleyman’ın özdeyişleri:

Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,

Bu özdeyişler, bilgeliğe ve terbiyeye ulaşmak, Akıllıca sözleri anlamak,

Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;

Başarıya götüren terbiyeyi edinip Doğru, haklı ve adil olanı yapmak,

Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;

Saf kişiyi ihtiyatlı, Genç adamı bilgili ve sağgörülü kılmak içindir.

Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

Özdeyişlerle benzetmeleri, Bilgelerin sözleriyle bilmecelerini anlamak için Bilge kişi dinlesin ve kavrayışını artırsın, Akıllı kişi yaşam hüneri kazansın.

Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.

Özdeyişlerle benzetmeleri, Bilgelerin sözleriyle bilmecelerini anlamak için Bilge kişi dinlesin ve kavrayışını artırsın, Akıllı kişi yaşam hüneri kazansın.

Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.

[] RAB korkusudur bilginin temeli. Ahmaklarsa bilgeliği ve terbiyeyi küçümser.

Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.

Oğlum, babanın uyarılarına kulak ver, Annenin öğrettiklerinden ayrılma.

Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.

Çünkü bunlar başın için sevimli bir çelenk, Boynun için gerdanlık olacaktır.

Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.

Oğlum, seni ayartmaya çalışan günahkârlara teslim olma.

Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.

Şöyle diyebilirler: “Bizimle gel, Adam öldürmek için pusuya yatalım, Zevk uğruna masum kişileri tuzağa düşürelim.

Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;

Onları ölüler diyarı gibi diri diri, Ölüm çukuruna inenler gibi Bütünüyle yutalım.

Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;

Bir sürü değerli mal ele geçirir, Evlerimizi ganimetle doldururuz.

Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;

Gel, sen de bize katıl, Tek bir kesemiz olacak.”

Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:

Oğlum, böyleleriyle gitme, Onların tuttuğu yoldan uzak dur.

Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;

[] Çünkü ayakları kötülüğe koşar, Çekinmeden kan dökerler.

Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.

Kuşların gözü önünde ağ sermek boşunadır.

Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:

Başkasına pusu kuran kendi kurduğu pusuya düşer. Yalnız kendi canıdır tuzağa düşürdüğü.

Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;

Haksız kazanca düşkün olanların sonu böyledir. Bu düşkünlük onları canlarından eder.

Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

[] Bilgelik dışarıda yüksek sesle haykırıyor, Meydanlarda sesleniyor.

A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.

Kalabalık sokak başlarında bağırıyor, Kentin giriş kapılarında sözlerini duyuruyor:

Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.

“Ey budalalar, budalalığı ne zamana dek seveceksiniz? Alaycılar ne zamana dek alay etmekten zevk alacak? Akılsızlar ne zamana dek bilgiden nefret edecek?

Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!

Uyardığımda yola gelin, o zaman size yüreğimi açar, Sözlerimi anlamanıza yardım ederim.

Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

Ama sizi çağırdığım zaman beni reddettiniz. Elimi uzattım, umursayan olmadı.

Mivelhogy hívtalak *titeket,* és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

Duymazlıktan geldiniz bütün öğütlerimi, Uyarılarımı duymak istemediniz.

És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

Bu yüzden ben de felaketinize sevineceğim. Belaya uğradığınızda, Bela üzerinize bir fırtına gibi geldiğinde, Bir kasırga gibi geldiğinde felaketiniz, Sıkıntıya, kaygıya düştüğünüzde, Sizinle alay edeceğim.

Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.

Bu yüzden ben de felaketinize sevineceğim. Belaya uğradığınızda, Bela üzerinize bir fırtına gibi geldiğinde, Bir kasırga gibi geldiğinde felaketiniz, Sıkıntıya, kaygıya düştüğünüzde, Sizinle alay edeceğim.

Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.

O zaman beni çağıracaksınız, Ama yanıtlamayacağım. Var gücünüzle arayacaksınız beni, Ama bulamayacaksınız.

Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.

Çünkü bilgiden nefret ettiniz. RAB’den korkmayı reddettiniz.

Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.

Öğütlerimi istemediniz, Uyarılarımın tümünü küçümsediniz.

Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

Bu nedenle tuttuğunuz yolun meyvesini yiyeceksiniz, Kendi düzenbazlığınıza doyacaksınız.

Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.

Bön adamlar dönekliklerinin kurbanı olacak. Akılsızlar kaygısızlıklarının içinde yok olup gidecek.

Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.

Ama beni dinleyen güvenlik içinde yaşayacak, Kötülükten korkmayacak, huzur bulacak.”

A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.