Lamentations 5

5:1

Anımsa, ya RAB, başımıza geleni, Bak da utancımızı gör.

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

5:2

Mülkümüz yabancılara geçti, Evlerimiz ellere.

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

5:3

Öksüz kaldık, babasız, Annelerimiz dul kadınlara döndü.

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

5:4

Suyumuzu parayla içtik, Odunumuzu parayla almak zorunda kaldık.

Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

5:5

Bizi kovalayanlar ensemizde, Yorgun düştük, rahatımız yok.

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

5:6

Ekmek için Mısır’a, Asur’a el açtık.

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

5:7

Atalarımız günah işledi, Ama artık onlar yok; Suçlarının cezasını biz yüklendik.

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

5:8

Köleler üstümüzde saltanat sürüyor, Bizi ellerinden kurtaracak kimse yok.

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

5:9

Çöldeki kılıçlı haydutlar yüzünden Ekmeğimizi canımız pahasına kazanıyoruz.

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

5:10

Kıtlığın yakıcı sıcağından Derimiz fırın gibi kızardı.

Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

5:11

Siyon’da kadınların, Yahuda kentlerinde erden kızların ırzına geçtiler.

Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

5:12

Önderler ellerinden asıldı, Yaşlılar saygı görmedi.

A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

5:13

Değirmen taşını gençler çevirdi, Çocuklar odun yükü altında tökezledi.

Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

5:14

Yaşlılar kent kapısında oturmaz oldu, Gençler saz çalmaz oldu.

A vének eltüntek a kapuból, *megszüntek* az ifjak énekelni.

5:15

Yüreğimizin sevinci durdu, Oyunumuz yasa döndü.

Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

5:16

Taç düştü başımızdan, Vay başımıza! Çünkü günah işledik.

Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

5:17

Bu yüzden yüreğimiz baygın, Bunlardan ötürü gözlerimiz karardı.

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

5:18

Viran olan Siyon Dağı’nın üstünde Çakallar geziyor!

A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

5:19

[] Ama sen, sonsuza dek tahtında oturursun, ya RAB, Egemenliğin kuşaklar boyu sürer.

Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

5:20

Niçin bizi hep unutuyorsun, Neden bizi uzun süre terk ediyorsun?

Miért feledkezel el örökre mi rólunk? *miért* hagysz el minket hosszú időre?

5:21

Bizi kendine döndür, ya RAB, döneriz, Eski günlerimizi geri ver.

Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

5:22

Bizi büsbütün attıysan, Bize çok öfkelenmiş olmalısın.

Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!