Job 34

Elihu konuşmasına şöyle devam etti:

És szóla Elihu, és monda:

“Ey bilgeler, sözlerimi dinleyin, Kulak verin bana, ey bilgi sahipleri.

Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!

Çünkü damak nasıl yemeği tadarsa, Kulak da sözleri sınar.

Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.

Gelin, doğruyu seçelim, İyiyi birlikte öğrenelim.

Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?

“Çünkü Eyüp, ‘Ben suçsuzum’ diyor, ‘Tanrı hakkımı elimden aldı.

Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.

Haklı olduğum halde yalancı sayılıyorum, Suçsuz olduğum halde okunla yaraladın beni.’

Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl *talált* hibám nélkül!

Eyüp gibisi var mı? Alayı su gibi içiyor!

Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.

Kötülük yapanlarla dostluk edip geziyor, Kötülerle aynı yolda yürüyor.

És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!

Çünkü, ‘Tanrı’yı hoşnut etmeye çalışmak İnsana yarar getirmez’ diyor.

Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.

“Bu yüzden, ey sağduyulu insanlar, beni dinleyin! Tanrı kötülük yapar mı, Her Şeye Gücü Yeten haksızlık eder mi? Asla!

Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!

[] Çünkü O herkese yaptığının karşılığını öder, Hak ettiğini başına getirir.

Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.

Tanrı kesinlikle kötülük etmez, Her Şeye Gücü Yeten adaleti saptırmaz.

Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!

Kim yeryüzünü O’na emanet etti? Kim O’nu bütün dünyanın başına atadı?

Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?

Eğer niyet eder de Ruhunu ve soluğunu geri çekerse,

Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:

Bütün insanlık bir anda yok olur, İnsan yine toprağa döner.

Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.

“Aklın varsa dinle, Kulak ver sözlerime.

Ha tehát van eszed, halld meg ezt, *és* a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!

Adaletten nefret eden hiç hüküm sürebilir mi? Adil ve güçlü olanı suçlayacak mısın?

Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?

Krallara, ‘Değersizsiniz’, Soylulara, ‘Kötüsünüz’ diyen,

A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!

Önderlere ayrıcalık tanımayan, Zengini yoksuldan çok önemsemeyen O değil mi? Çünkü hepsi O’nun ellerinin işidir.

A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.

Gece yarısı bir anda ölürler, Herkes sarsılır, ölüp gider, Güçlüler de insan eli değmeden alınıp götürülür.

Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas *is* eltűnik kéz nélkül!

“Tanrı’nın gözleri insanların yolundan ayrılmaz, Attıkları her adımı görür.

Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.

Kötülük yapanların gizlenebileceği Ne karanlık bir yer vardır, ne de ölüm gölgesi.

Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő;

Yargılanmak için önüne gelsinler diye, Tanrı insanları sorgulamaya pek gerek duymaz.

Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!

Araştırmadan güçlü insanları kırar, Onların yerine başkalarını diker.

Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.

Çünkü ne yaptıklarını bilir, Gece onları deviriverir, ezilirler.

Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.

Herkesin gözü önünde Kötülükleri yüzünden onları cezalandırır;

Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják.

Artık O’nun ardından gitmedikleri, Yollarının hiçbirini dikkate almadıkları için.

A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,

Yoksulun feryadını O’na duyurdular; Düşkünlerin feryadını işitti.

Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.

Ama Tanrı sessiz kalırsa kim O’nu suçlayabilir? Yüzünü gizlerse kim O’nu görebilir? Bir ulusa karşı da bir insana karşı da O hep aynıdır,

Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;

Tanrısız insan krallık etmesin, Halka tuzak kurmasın diye.

Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.

“Kimse Tanrı’ya, ‘Suçluyum, artık kötülük yapmayacağım’ dedi mi,

Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;

‘Göremediğimi sen bana öğret, Haksızlık ettimse, bir daha etmem?’

A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!

O’nu reddettiğin halde, Senin keyfince mi seni ödüllendirmeli? Çünkü karar verecek olan sensin, ben değil, Öyleyse anlat bana bildiğini.

Avagy te szerinted fizessen-é *csak azért,* mert ezt megveted, *és* hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!

“Sağduyulu insanlar, Beni dinleyen bilgeler diyecekler ki,

Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:

‘Eyüp bilgisizce konuşuyor, Sözlerinin değeri yok.’

Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.

Kötü biri gibi yanıtladığı için Keşke Eyüp’ün sınanması sonsuza dek sürse!

Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!

Çünkü günahına isyan da ekliyor, Önümüzde alay edercesine el çırpıyor, Tanrı’ya karşı konuştukça konuşuyor.”

Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.