Job 21

Eyüp şöyle yanıtladı:

Felele pedig Jób, és monda:

“Sözümü dikkatle dinleyin, Bana verdiğiniz avuntu bu olsun.

Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok *helyett.*

Bırakın ben de konuşayım, Ben konuştuktan sonra alay edin.

Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

“Yakınmam insana mı karşı? Niçin sabırsızlanmayayım?

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

Bana bakın da şaşın, Elinizi ağzınıza koyun.

Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

Bunu düşündükçe içimi korku sarıyor, Bedenimi titreme alıyor.

Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

Kötüler niçin yaşıyor, Yaşlandıkça güçleri artıyor?

Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?

Çocukları sapasağlam çevrelerinde, Soyları gözlerinin önünde.

Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.

Evleri güvenlik içinde, korkudan uzak, Tanrı’nın sopası onlara dokunmuyor.

Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.

Boğalarının çiftleşmesi hiç boşa çıkmaz, İnekleri hep doğurur, hiç düşük yapmaz.

Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

Çocuklarını sürü gibi salıverirler, Yavruları oynaşır.

Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.

Tef ve lir eşliğinde şarkı söyler, Ney sesiyle eğlenirler.

Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

Ömürlerini bolluk içinde geçirir, Esenlik içinde ölüler diyarına inerler.

Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

Tanrı’ya, ‘Bizden uzak dur!’ derler, ‘Yolunu öğrenmek istemiyoruz.

Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

Her Şeye Gücü Yeten kim ki, O’na kulluk edelim? Ne kazancımız olur O’na dua etsek?’

Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?

Ama zenginlikleri kendi ellerinde değil. Kötülerin öğüdü benden uzak olsun.

Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!

“Kaç kez kötülerin kandili söndü, Başlarına felaket geldi, Tanrı öfkelendiğinde paylarına düşen kederi verdi?

Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! *Hányszor* osztogatja részöket haragjában.

Kaç kez rüzgarın sürüklediği saman gibi, Kasırganın uçurduğu saman çöpü gibi oldular?

Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

‘Tanrı babaların cezasını çocuklarına çektirir’ diyorsunuz, Kendilerine çektirsin de bilsinler nasıl olduğunu.

Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

Yıkımlarını kendi gözleriyle görsünler, Her Şeye Gücü Yeten’in gazabını içsinler.

Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

Çünkü sayılı ayları sona erince Geride bıraktıkları aileleri için niye kaygı çeksinler?

Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!

“En yüksektekileri bile yargılayan Tanrı’ya Kim akıl öğretebilir?

Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!

Biri gücünün doruğunda ölür, Büsbütün rahat ve kaygısız.

Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

Bedeni iyi beslenmiş, İlikleri dolu.

Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.

Ötekiyse acı içinde ölür, İyilik nedir hiç tatmamıştır.

Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

Toprakta birlikte yatarlar, Üzerlerini kurt kaplar.

Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.

“Bakın, düşüncelerinizi, Bana zarar vermek için kurduğunuz düzenleri biliyorum.

Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

‘Büyük adamın evi nerede?’ diyorsunuz, ‘Kötülerin çadırları nerede?’

Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

Yolculara hiç sormadınız mı? Anlattıklarına kulak asmadınız mı?

Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik *sokat* utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

Felaket günü kötü insan esirgenir, Gazap günü ona kurtuluş yolu gösterilir.

Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

Kim davranışını onun yüzüne vurur? Kim yaptığının karşılığını ona ödetir?

Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

Mezarlığa taşınır, Kabri başında nöbet tutulur.

Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

Vadi toprağı tatlı gelir ona, Herkes ardından gider, Önüsıra gidenlerse sayısızdır.

Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok *mentek el* előtte.

“Boş laflarla beni nasıl avutursunuz? Yanıtlarınızdan çıkan tek sonuç yalandır.”

Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.