Job 16

Eyüp şöyle yanıtladı:

Felele pedig Jób, és monda:

“Buna benzer çok şey duydum, Oysa siz avutmuyor, sıkıntı veriyorsunuz.

Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

Boş sözleriniz hiç sona ermeyecek mi? Nedir derdiniz, boyuna karşılık veriyorsunuz?

Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy *így* felelsz?

Yerimde siz olsaydınız, Ben de sizin gibi konuşabilirdim; Size karşı güzel sözler dizer, Başımı sallayabilirdim.

Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

Ağzımdan çıkan sözlerle yüreklendirir, Dudaklarımdan dökülen avutucu sözlerle yatıştırırdım sizi.

Erősíthetnélek titeket *csak* a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené *fájdalmatokat.*

“Konuşsam bile acım dinmez, Sussam ne değişir?

Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

Ey Tanrı, beni tükettin, Bütün ev halkımı dağıttın.

Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

Beni sıkıp buruşturdun, bana karşı tanık oldu bu; Zayıflığım kalkmış tanıklık ediyor bana karşı.

Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

Tanrı öfkeyle saldırıp parçalıyor beni, Dişlerini gıcırdatıyor bana, Düşmanım gözlerini üzerime dikiyor.

Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

İnsanlar bana dudak büküyor, Aşağılayarak tokat atıyor, Birleşiyorlar bana karşı.

Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

Tanrı haksızlara teslim ediyor beni, Kötülerin kucağına atıyor.

Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

Ben rahat yaşıyordum, ama Tanrı paraladı beni, Boynumdan tutup yere çaldı. Beni hedef yaptı kendine.

Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

Okçuları beni kuşatıyor, Acımadan böbreklerimi deşiyor, Ödümü yerlere döküyor.

Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

Bedenimde gedik üstüne gedik açıyor, Dev gibi üzerime saldırıyor.

Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

“Giymek için çul diktim, Gururumu ayak altına aldım.

Zsák-ruhát varrék az én *fekélyes* bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

Ağlamaktan yüzüm kızardı, Gözlerimin altı morardı.

Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka *szállt;*

Yine de ellerim şiddetten uzak, Duam içtendir.

Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

“Ey toprak, kanımı örtme, Feryadım asla dinmesin.

Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

Daha şimdiden tanığım göklerde, Beni savunan yücelerdedir.

Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

Dostlarım benimle eğleniyor, Gözlerim Tanrı’ya yaş döküyor;

Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

Tanrı kendisiyle insan arasında İnsanoğluyla komşusu arasında hak arasın diye.

Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

“Çünkü birkaç yıl sonra, Dönüşü olmayan yolculuğa çıkacağım.

Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. * (Job 16:23) Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. *