Job 12

Eyüp şöyle yanıtladı:

Felele erre Jób, és monda:

“Kendinizi bir şey sandığınız belli, Ama bilgelik de sizinle birlikte ölecek!

Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!

Sizin kadar benim de aklım var, Sizden aşağı kalmam. Kim bilmez bunları?

Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?

“Gülünç oldum dostlarıma, Ben ki, Tanrı’ya yakarırdım, yanıtlardı beni. Doğru ve kusursuz adam gülünç oldu.

Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!

Kaygısızlar felaketi küçümser, Ayağı kayanı umursamaz.

A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.

Soyguncuların çadırlarında rahatlık var, Tanrı’yı gazaba getirenler güvenlik içinde, Tanrı’ya değil, kendi bileklerine güveniyorlar.

A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.

“Ama şimdi sor hayvanlara, sana öğretsinler, Gökte uçan kuşlara sor, sana anlatsınlar,

Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.

Toprağa söyle, sana öğretsin, Denizdeki balıklara sor, sana bilgi versinler.

Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.

Hangisi bilmez Bunu RAB’bin yaptığını?

Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?

Her yaratığın canı, Bütün insanlığın soluğu O’nun elindedir.

A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.

Damağın yemeği tattığı gibi Kulak da sözleri denemez mi?

Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?

Bilgelik yaşlılarda, Akıl uzun yaşamdadır.

A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?

“Bilgelik ve güç Tanrı’ya özgüdür, O’ndadır öğüt ve akıl.

Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.

O’nun yıktığı onarılamaz, O’nun hapsettiği kişi özgür olamaz.

Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja *az ajtót,* nem nyílik föl az.

Suları tutarsa, kuraklık olur, Salıverirse dünyayı sel götürür.

Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.

Güç ve zafer O’na aittir, Aldanan da aldatan da O’nundur.

Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.

Danışmanları çaresiz kılar, Yargıçları çıldırtır.

A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.

Kralların bağladığı bağı çözer, Bellerine kuşak bağlar.

A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.

Kâhinleri çaresiz kılar, Koltuklarında yıllananları devirir.

A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.

Güvenilir danışmanları susturur, Yaşlıların aklını alır.

Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.

[] Rezalet saçar soylular üzerine, Güçlülerin kuşağını gevşetir.

Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.

Karanlıkların derin sırlarını açar, Ölüm gölgesini aydınlığa çıkarır.

Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.

Ulusları büyütür, ulusları yok eder, Ulusları genişletir, ulusları sürgün eder.

Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.

Dünya önderlerinin aklını başından alır, Yolu izi belirsiz bir çölde dolaştırır onları.

Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.

Karanlıkta el yordamıyla yürür, ışık yüzü görmezler; Sarhoş gibi dolaştırır onları.

És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.