II Samuel 22

RAB, Davut’u bütün düşmanlarının ve Saul’un elinden kurtardığı gün Davut RAB’be şu ezgiyi okudu.

Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.

Şöyle dedi: “RAB benim kayam, sığınağım, kurtarıcımdır,

És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.

Tanrım, kayamdır, O’na sığınırım, Kalkanım, güçlü kurtarıcım, Korunağım, sığınacak yerimdir. Kurtarıcım, zorbalıktan beni sen kurtarırsın!

Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.

Övgüye değer RAB’be seslenir, Kurtulurum düşmanlarımdan.

Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.

Çünkü ölüm dalgaları beni kuşattı, Yıkım selleri bastı,

Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;

Ölüler diyarının bağları sardı, Ölüm tuzakları çıktı karşıma.

A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám.

Sıkıntı içinde RAB’be yakardım, Tanrım’a seslendim. Tapınağından sesimi duydu, Haykırışım kulaklarına ulaştı.

Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.

O zaman yeryüzü sarsılıp sallandı, Titreyip sarsıldı göklerin temelleri, Çünkü RAB öfkelenmişti.

Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.

Burnundan duman yükseldi, Ağzından kavurucu ateş Ve korlar fışkırdı.

Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.

Kara buluta basarak Gökleri yarıp indi.

Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.

Bir Keruv’a binip uçtu, Rüzgarın kanatları üstünde belirdi.

A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.

Karanlığı örtündü, Kara bulutları kendine çardak yaptı.

Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.

Varlığının parıltısından Korlar savruluyordu.

Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.

RAB göklerden gürledi, Duyurdu sesini Yüceler Yücesi.

És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.

Savurup oklarını düşmanlarını dağıttı, Şimşek çaktırarak onları şaşkına çevirdi.

Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.

RAB’bin azarlamasından, Burnundan çıkan güçlü soluktan, Denizin dibi göründü, Yeryüzünün temelleri açığa çıktı.

És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.

RAB yukarıdan elini uzatıp tuttu, Çıkardı beni derin sulardan.

Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.

Beni zorlu düşmanımdan, Benden nefret edenlerden kurtardı, Çünkü onlar benden daha güçlüydü.

Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.

Felaket günümde karşıma dikildiler, Ama RAB bana destek oldu.

Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.

Beni huzura kavuşturdu, Kurtardı, çünkü benden hoşnut kaldı.

Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.

RAB doğruluğumun karşılığını verdi, Beni temiz ellerime göre ödüllendirdi.

Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.

Çünkü RAB’bin yolunda yürüdüm, Tanrım’dan uzaklaşarak kötülük yapmadım.

Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.

O’nun bütün ilkelerini göz önünde tuttum, Kurallarından ayrılmadım.

Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.

O’nun önünde kusursuzdum, Suç işlemekten sakındım.

Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.

Bu yüzden RAB beni doğruluğuma Ve gözünde pak yaşayışıma göre ödüllendirdi.

Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.

Sadık kuluna sadakat gösterir, Kusursuz olana kusursuz davranırsın.

Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.

Pak olanla pak olur, Eğriye eğri davranırsın.

A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.

Alçakgönüllüleri kurtarır, Gururluları gözler, gururunu kırarsın.

Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.

Ya RAB, ışığım sensin! Karanlığımı aydınlatırsın.

Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.

Desteğinle akıncılara saldırır, Seninle surları aşarım, Tanrım.

Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.

Tanrı’nın yolu kusursuzdur, RAB’bin sözü arıdır. O kendisine sığınan herkesin kalkanıdır.

Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.

Var mı RAB’den başka tanrı? Tanrımız’dan başka kaya var mı?

Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?

Sığınağım Tanrı’dır, Yolumu doğru kılan O’dur.

Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.

[] Ayaklar verdi bana, geyiklerinki gibi, Doruklarda tutar beni.

Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.

Bana savaşmayı öğretti, Kollarımla tunç bir yayı gereyim diye.

Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.

Bana zafer kalkanını bağışlarsın, Alçakgönüllülüğün beni yüceltir.

Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.

Bastığım yerleri genişletirsin, Burkulmaz bileklerim.

Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.

Düşmanlarımı kovalayıp yok ettim, Hepsi yok olmadan geri dönmedim.

Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.

Onları ezip yok ettim, kalkamaz oldular, Ayaklarımın altına serildiler.

Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.

Savaş için beni güçle donattın, Bana başkaldıranları önümde yere serdin.

Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.

Düşmanlarımı kaçmak zorunda bıraktın, Benden nefret edenleri yok ettim.

Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,

Feryat ettiler, ama kurtaran çıkmadı; RAB’bi çağırdılar, ama O yanıt vermedi.

Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.

Yerin tozu gibi onları ezdim, Sokak çamuru gibi ayağımın altında çiğnedim.

Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.

Halkımın çekişmelerinden beni kurtardın, Uluslara önder olarak beni korudun, Tanımadığım halklar bana kulluk ediyor.

Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, *Oly* nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.

Yabancılar bana boyun eğiyor, Duyar duymaz sözümü dinliyorlar.

Idegen fiak hizelkednek nékem, S *egy* hallásra engedelmeskednek,

Yabancıların betleri benizleri attı, Titreyerek çıkıyorlar kalelerinden.

Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.

RAB yaşıyor! Kayam’a övgüler olsun! Yücelsin kurtarıcım, Kayam Tanrım!

Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.

O’dur öcümü alan, Halkları bana bağımlı kılan.

Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.

Düşmanlarımdan kurtarır, Başkaldıranlardan üstün kılar beni, Zorbaların elinden alır.

Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.

[] Bunun için uluslar arasında sana şükredeceğim, ya RAB, Adını ilahilerle öveceğim.

Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.

RAB kralını büyük zaferlere ulaştırır, Meshettiği krala, Davut’a ve soyuna Sonsuza dek sevgi gösterir.”

Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!