Psalms 78

Masquil de Asaph. ESCUCHA, pueblo mío, mi ley: Inclinad vuestro oído á las palabras de mi boca.

Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

Abriré mi boca en parábola; Hablaré cosas reservadas de antiguo:

Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.

Las cuales hemos oído y entendido; Que nuestros padres nos las contaron.

A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

No las encubriremos á sus hijos, Contando á la generación venidera las alabanzas de JEHOVÁ, Y su fortaleza, y sus maravillas que hizo.

Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

Él estableció testimonio en Jacob, Y puso ley en Israel; La cual mandó á nuestros padres Que la notificasen á sus hijos;

Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

Para que lo sepa la generación venidera, y los hijos que nacerán; Y los que se levantarán, lo cuenten á sus hijos;

Hogy megtudja *azokat* a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék *azokat* fiaiknak;

Á fin de que pongan en Dios su confianza, Y no se olviden de las obras de Dios, Y guarden sus mandamientos:

Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

Y no sean como sus padres, Generación contumaz y rebelde; Generación que no apercibió su corazón, Ni fué fiel para con Dios su espíritu.

Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.

Los hijos de Ephraim armados, flecheros, Volvieron las espaldas el día de la batalla.

Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

No guardaron el pacto de Dios, Ni quisieron andar en su ley:

Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;

Antes se olvidaron de sus obras, Y de sus maravillas que les había mostrado.

Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

Delante de sus padres hizo maravillas En la tierra de Egipto, en el campo de Zoán.

Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

Rompió la mar, é hízolos pasar; É hizo estar las aguas como en un montón.

Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

Y llevólos de día con nube, Y toda la noche con resplandor de fuego.

Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

Hendió las peñas en el desierto: Y dióles á beber como de grandes abismos;

Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

Pues sacó de la peña corrientes, É hizo descender aguas como ríos.

Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

Empero aun tornaron á pecar contra él, Enojando en la soledad al Altísimo.

Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

Pues tentaron á Dios en su corazón, Pidiendo comida á su gusto.

És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.

Y hablaron contra Dios, Diciendo: ¿Podrá poner mesa en el desierto?

És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

He aquí ha herido la peña, y corrieron aguas, Y arroyos salieron ondeando: ¿Podrá también dar pan? ¿Aparejará carne á su pueblo?

Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?

Por tanto oyó JEHOVÁ, é indignóse: Y encendióse el fuego contra Jacob, Y el furor subió también contra Israel;

Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

Por cuanto no habían creído á Dios, Ni habían confiado en su salud:

Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,

Á pesar de que mandó á las nubes de arriba, Y abrió las puertas de los cielos,

És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

É hizo llover sobre ellos maná para comer, Y dióles trigo de los cielos.

És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

Pan de nobles comió el hombre: Envióles comida á hartura.

Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,

Movió el solano en el cielo, Y trajo con su fortaleza el austro.

Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

É hizo llover sobre ellos carne como polvo, Y aves de alas como arena de la mar.

És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

É hízolas caer en medio de su campo, Alrededor de sus tiendas.

És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

Y comieron, y hartáronse mucho: Cumplióles pues su deseo.

Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

No habían quitado de sí su deseo, Aun estaba su vianda en su boca,

Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

Cuando vino sobre ellos el furor de Dios, Y mató los más robustos de ellos, Y derribo los escogidos de Israel.

Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül *sokakat* megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

Con todo esto pecaron aún, Y no dieron crédito á sus maravillas.

Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.

Consumió por tanto en nada sus días, Y sus años en la tribulación.

Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

Si los mataba, entonces buscaban á Dios; Entonces se volvían solícitos en busca suya.

Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

Y acordábanse que Dios era su refugio. Y el Dios Alto su redentor.

És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;

Mas le lisonjeaban con su boca, Y con su lengua le mentían:

És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

Pues sus corazones no eran rectos con él, Ni estuvieron firmes en su pacto.

De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;

Empero él misericordioso, perdonaba la maldad, y no los destruía: Y abundó para apartar su ira, Y no despertó todo su enojo.

Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

Y acordóse que eran carne; Soplo que va y no vuelve.

Azért eszébe vevé, hogy test ők, *és olyanok, mint* az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.

¡Cuántas veces lo ensañaron en el desierto, Lo enojaron en la soledad!

Hányszor keserítették őt a pusztában, *hányszor* illették fájdalommal a kietlenben?!

Y volvían, y tentaban á Dios, Y ponían límite al Santo de Israel.

És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

No se acordaron de su mano, Del día que los redimió de angustia;

Nem emlékeztek meg az ő kezéről, *sem* a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;

Cuando puso en Egipto sus señales, Y sus maravillas en el campo de Zoán;

Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

Y volvió sus ríos en sangre, Y sus corrientes, porque no bebiesen.

És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

Envió entre ellos una mistura de moscas que los comían, Y ranas que los destruyeron.

Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.

Dió también al pulgón sus frutos, Y sus trabajos á la langosta.

Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

Sus viñas destruyó con granizo, Y sus higuerales con piedra;

Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

Y entregó al pedrisco sus bestias, Y al fuego sus ganados.

Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

Envió sobre ellos el furor de su saña, Ira y enojo y angustia, Con misión de malos ángeles.

Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

Dispuso el camino á su furor; No eximió la vida de ellos de la muerte, Sino que entregó su vida á la mortandad.

Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

É hirió á todo primogénito en Egipto, Las primicias de las fuerzas en las tiendas de Châm.

És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.

Empero hizo salir á su pueblo como ovejas, Y llevólos por el desierto, como un rebaño.

Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.

Y guiólos con seguridad, que no tuvieron miedo; Y la mar cubrió á sus enemigos.

És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

Metiólos después en los términos de su santuario, En este monte que ganó su mano derecha.

És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.

Y echó las gentes de delante de ellos, Y repartióles una herencia con cuerdas; É hizo habitar en sus moradas á las tribus de Israel.

És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

Mas tentaron y enojaron al Dios Altísimo, Y no guardaron sus testimonios;

De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;

Sino que se volvieron, y se rebelaron como sus padres: Volviéronse como arco engañoso.

Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

Y enojáronlo con sus altos, Y provocáronlo á celo con sus esculturas.

Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

Oyólo Dios, y enojóse, Y en gran manera aborreció á Israel.

Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

Dejó por tanto el tabernáculo de Silo, La tienda en que habitó entre los hombres;

És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

Y dió en cautividad su fortaleza, Y su gloria en mano del enemigo.

Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.

Entregó también su pueblo á cuchillo, Y airóse contra su heredad.

És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.

El fuego devoró sus mancebos, Y sus vírgenes no fueron loadas en cantos nupciales.

Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

Sus sacerdotes cayeron á cuchillo, Y sus viudas no lamentaron.

Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

Entonces despertó el Señor á la manera del que ha dormido, Como un valiente que grita excitado del vino:

Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;

É hirió á sus enemigos en las partes posteriores: Dióles perpetua afrenta.

És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

Y desechó el tabernáculo de José, Y no escogió la tribu de Ephraim.

Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

Sino que escogió la tribu de Judá, El monte de Sión, al cual amó.

Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

Y edificó su santuario á manera de eminencia, Como la tierra que cimentó para siempre.

És megépíté szent helyét, mint egy magas *vár*at; mint a földet, a melyet örök időre fundált.

Y eligió á David su siervo, Y tomólo de las majadas de las ovejas:

És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.

De tras las paridas lo trajo, Para que apacentase á Jacob su pueblo, y á Israel su heredad.

A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.

Y apacentólos con entereza de su corazón; Y pastoreólos con la pericia de sus manos.

És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.