Psalms 77

Al Músico principal: para Jeduthún: Salmo de Asaph. CON mi voz clamé á Dios, Á Dios clamé, y él me escuchará.
Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.
Al Señor busqué en el día de mi angustia: Mi mal corría de noche y no cesaba: Mi alma rehusaba consuelo.
Szavamat Istenhez *emelem* és kiáltok; szavamat Istenhez *emelem,* hogy figyelmezzen reám.
Acordábame de Dios, y gritaba: Quejábame, y desmayaba mi espíritu. (Selah.)
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
Tenías los párpados de mis ojos: Estaba yo quebrantado, y no hablaba.
Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.
Consideraba los días desde el principio, Los años de los siglos.
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
Acordábame de mis canciones de noche; Meditaba con mi corazón, Y mi espíritu inquiría.
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
¿Desechará el Señor para siempre, Y no volverá más á amar?
Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
¿Hase acabado para siempre su misericordia? ¿Hase acabado la palabra suya para generación y generación?
Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
¿Ha olvidado Dios el tener misericordia? ¿Ha encerrado con ira sus piedades? (Selah.)
Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
Y dije: Enfermedad mía es ésta; Traeré pues á la memoria los años de la diestra del Altísimo.
Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.
Acordaréme de las obras de JAH: Sí, haré yo memoria de tus maravillas antiguas.
És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
Y meditaré en todas tus obras, Y hablaré de tus hechos.
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
Oh Dios, en santidad es tu camino: ¿Qué Dios grande como el Dios nuestro?
És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
Tú eres el Dios que hace maravillas: Tú hiciste notoria en los pueblos tu fortaleza.
Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
Con tu brazo redimiste á tu pueblo, Á los hijos de Jacob y de José. (Selah.)
Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
Viéronte las aguas, oh Dios; Viéronte las aguas, temieron; Y temblaron los abismos.
Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.
Las nubes echaron inundaciones de aguas; Tronaron los cielos, Y discurrieron tus rayos.
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
Anduvo en derredor el sonido de tus truenos; Los relámpagos alumbraron el mundo; Estremecióse y tembló la tierra.
A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
En la mar fué tu camino, Y tus sendas en las muchas aguas; Y tus pisadas no fueron conocidas.
Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
Condujiste á tu pueblo como ovejas, Por mano de Moisés y de Aarón.
Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. * (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. *