Psalms 141

Salmo de David. JEHOVÁ, á ti he clamado; apresúrate á mí; Escucha mi voz, cuando te invocare.

Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.

Sea enderezada mi oración delante de ti como un perfume, El don de mis manos como la ofrenda de la tarde.

Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, *s* kezem felemelése estvéli áldozat *legyen.*

Pon, oh JEHOVÁ, guarda á mi boca: Guarda la puerta de mis labios.

Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!

No dejes se incline mi corazón á cosa mala, Á hacer obras impías Con los que obran iniquidad, Y no coma yo de sus deleites.

Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!

Que el justo me castigue, será un favor, Y que me reprenda será un excelente bálsamo. Que no me herirá la cabeza: Así que aun mi oración tendrán en sus calamidades.

Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.

Serán derribados en lugares peñascosos sus jueces, Y oirán mis palabras, que son suaves.

Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.

Como quien hiende y rompe la tierra, Son esparcidos nuestros huesos á la boca de la sepultura.

Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.

Por tanto á ti, oh JEHOVÁ Señor, miran mis ojos: En ti he confiado, no desampares mi alma.

De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!

Guárdame de los lazos que me han tendido, Y de los armadijos de los que obran iniquidad.

Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!

Caigan los impíos á una en sus redes, Mientras yo pasaré adelante.

Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!