Psalms 132

Cántico gradual. ACUÉRDATE, oh JEHOVÁ, de David, Y de toda su aflicción;

Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;

Que juró él á JEHOVÁ, Prometió al Fuerte de Jacob:

A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:

No entraré en la morada de mi casa, Ni subiré sobre el lecho de mi estrado;

Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

No daré sueño á mis ojos, Ni á mis párpados adormecimiento.

Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

Hasta que halle lugar para JEHOVÁ, Moradas para el Fuerte de Jacob.

Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

He aquí, en Ephrata oímos de ella: Hallamósla en los campos del bosque.

Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

Entraremos en sus tiendas; Encorvarnos hemos al estrado de sus pies.

Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

Levántate, oh JEHOVÁ, á tu reposo; Tú y el arca de tu fortaleza.

Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

Tus sacerdotes se vistan de justicia, Y regocíjense tus santos.

Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

Por amor de David tu siervo No vuelvas de tu ungido el rostro.

Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!

En verdad juró JEHOVÁ á David, No se apartará de ellos: Del fruto de tu vientre pondré sobre tu trono.

Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

Si tus hijos guardaren mi alianza, Y mi testimonio que yo les enseñaré, Sus hijos también se sentarán sobre tu trono para siempre.

Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

Porque JEHOVÁ ha elegido á Sión; Deseóla por habitación para sí.

Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

Éste es mi reposo para siempre: Aquí habitaré, porque la he deseado.

Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

Á su mantenimiento daré bendición: Sus pobres saciaré de pan.

Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

Asimismo vestiré á sus sacerdotes de salud, Y sus santos darán voces de júbilo.

Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

Allí haré reverdecer el cuerno de David: He prevenido lámpara á mi ungido.

Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

Á sus enemigos vestiré de confusión: Mas sobre él florecerá su corona.

Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.