Proverbs 5

HIJO mío, está atento á mi sabiduría, Y á mi inteligencia inclina tu oído;

Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

Para que guardes consejo, Y tus labios conserven la ciencia.

Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.

Porque los labios de la extraña destilan miel, Y su paladar es más blando que el aceite;

Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.

Mas su fin es amargo como el ajenjo, Agudo como cuchillo de dos filos.

De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.

Sus pies descienden á la muerte; Sus pasos sustentan el sepulcro:

Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.

Sus caminos son instables; no los conocerás, Si no considerares el camino de vida.

Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.

Ahora pues, hijos, oídme, Y no os apartéis de las razones de mi boca.

Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!

Aleja de ella tu camino, Y no te acerques á la puerta de su casa;

Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

Porque no des á los extraños tu honor, Y tus años á cruel;

Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

Porque no se harten los extraños de tu fuerza, Y tus trabajos estén en casa del extraño;

Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne *jusson.*

Y gimas en tus postrimerías, Cuando se consumiere tu carne y tu cuerpo,

Hogy nyögnöd kelljen *élet*ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

Y digas: ¡Cómo aborrecí el consejo, Y mi corazón menospreció la reprensión;

És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

Y no oí la voz de los que me adoctrinaban, Y á los que me enseñaban no incliné mi oído!

És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

Casi en todo mal he estado, En medio de la sociedad y de la congregación.

Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

Bebe el agua de tu cisterna, Y los raudales de tu pozo.

Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.

Derrámense por de fuera tus fuentes, En las plazas los ríos de aguas.

Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

Sean para ti solo, Y no para los extraños contigo.

Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

Sea bendito tu manantial; Y alégrate con la mujer de tu mocedad.

Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

Como cierva amada y graciosa corza, Sus pechos te satisfagan en todo tiempo; Y en su amor recréate siempre.

A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

¿Y por qué, hijo mío, andarás ciego con la ajena, Y abrazarás el seno de la extraña?

És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

Pues que los caminos del hombre están ante los ojos de JEHOVÁ, Y él considera todas sus veredas.

Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.

Prenderán al impío sus propias iniquidades, Y detenido será con las cuerdas de su pecado.

A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.

Él morirá por falta de corrección; Y errará por la grandeza de su locura.

Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.