Matthew 22

Y RESPONDIENDO Jesús, les volvió á hablar en parábolas, diciendo:

És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:

El reino de los cielos es semejante á un hombre rey, que hizo bodas á su hijo;

Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.

Y envió sus siervos para que llamasen los llamados á las bodas; mas no quisieron venir.

És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.

Volvió á enviar otros siervos, diciendo: Decid á los llamados: He aquí, mi comida he aparejado; mis toros y animales engordados son muertos, y todo está prevenido: venid á las bodas.

Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.

Mas ellos no se cuidaron, y se fueron, uno á su labranza, y otro á sus negocios;

De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;

Y otros, tomando á sus siervos, los afrentaron y los mataron.

A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.

Y el rey, oyendo esto, se enojó; y enviando sus ejércitos, destruyó á aquellos homicidas, y puso fuego á su ciudad.

Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.

Entonces dice á sus siervos: Las bodas á la verdad están aparejadas; mas los que eran llamados no eran dignos.

Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.

Id pues á las salidas de los caminos, y llamad á las bodas á cuantos hallareis.

Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.

Y saliendo los siervos por los caminos, juntaron á todos los que hallaron, juntamente malos y buenos: y las bodas fueron llenas de convidados.

És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.

Y entró el rey para ver los convidados, y vió allí un hombre no vestido de boda.

Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.

Y le dijo: Amigo, ¿cómo entraste aquí no teniendo vestido de boda? Mas él cerró la boca.

És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.

Entonces el rey dijo á los que servían: Atado de pies y de manos tomadle, y echadle en las tinieblas de afuera: allí será el lloro y el crujir de dientes.

Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Porque muchos son llamados, y pocos escogidos.

Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

Entonces, idos los Fariseos, consultaron cómo le tomarían en alguna palabra.

Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.

Y envían á él los discípulos de ellos, con los Herodianos, diciendo: Maestro, sabemos que eres amador de la verdad, y que enseñas con verdad el camino de Dios, y que no te curas de nadie, porque no tienes acepción de persona de hombres.

És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.

Dinos pues, ¿qué te parece? ¿es lícito dar tributo á César, ó no?

Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?

Mas Jesús, entendida la malicia de ellos, les dice: ¿Por qué me tentáis, hipócritas?

Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?

Mostradme la moneda del tributo. Y ellos le presentaron un denario.

Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.

Entonces les dice: ¿Cúya es esta figura, y lo que está encima escrito?

És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?

Dícenle: De César. Y díceles: Pagad pues á César lo que es de César, y á Dios lo que es de Dios.

Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.

Y oyendo esto, se maravillaron, y dejándole se fueron.

És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.

Aquel día llegaron á él los Saduceos, que dicen no haber resurrección, y le preguntaron,

Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,

Diciendo: Maestro, Moisés dijo: Si alguno muriere sin hijos, su hermano se casará con su mujer, y despertará simiente á su hermano.

Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.

Fueron pues, entre nosotros siete hermanos: y el primero tomó mujer, y murió; y no teniendo generación, dejó su mujer á su hermano.

Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;

De la misma manera también el segundo, y el tercero, hasta los siete.

Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.

Y después de todos murió también la mujer.

Legutoljára pedig az asszony is meghala.

En la resurrección pues, ¿de cuál de los siete será ella mujer? porque todos la tuvieron.

A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.

Entonces respondiendo Jesús, les dijo: Erráis ignorando las Escrituras, y el poder de Dios.

Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.

Porque en la resurrección, ni los hombres tomarán mujeres, ni las mujeres marido; mas son como los ángeles de Dios en el cielo.

Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.

Y de la resurrección de los muertos, ¿no habéis leído lo que os es dicho por Dios, que dice:

A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:

Yo soy el Dios de Abraham, y el Dios de Isaac, y el Dios de Jacob? Dios no es Dios de muertos, sino de vivos.

Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.

Y oyendo esto las gentes, estaban atónitas de su doctrina.

És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.

Entonces los Fariseos, oyendo que había cerrado la boca á los Saduceos, se juntaron á una.

A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;

Y preguntó uno de ellos, intérprete de la ley, tentándole y diciendo:

És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:

Maestro, ¿cuál es el mandamiento grande en la ley?

Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?

Y Jesús le dijo: Amarás al Señor tu Dios de todo tu corazón, y de toda tu alma, y de toda tu mente.

Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

Éste es el primero y el grande mandamiento.

Ez az első és nagy parancsolat.

Y el segundo es semejante á éste: Amarás á tu prójimo como á ti mismo.

A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

De estos dos mandamientos depende toda la ley y los profetas.

E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

Y estando juntos los Fariseos, Jesús les preguntó,

Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,

Diciendo: ¿Qué os parece del Cristo? ¿de quién es Hijo? Dícenle: De David.

Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.

Él les dice: ¿Pues cómo David en Espíritu le llama Señor, diciendo:

Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:

Dijo el Señor á mi Señor: Siéntate á mi diestra, Entre tanto que pongo tus enemigos por estrado de tus pies?

Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

Pues si David le llama Señor, ¿cómo es su Hijo?

Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?

Y nadie le podía responder palabra; ni osó alguno desde aquel día preguntarle más.

És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.