Job 6

Y RESPONDIÓ Job y dijo:

Jób pedig felele, és monda:

¡Oh si pesasen al justo mi queja y mi tormento, Y se alzasen igualmente en balanza!

Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

Porque pesaría aquél más que la arena del mar: Y por tanto mis palabras son cortadas.

Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

Porque las saetas del Todopoderoso están en mí, Cuyo veneno bebe mi espíritu; Y terrores de Dios me combaten.

Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

¿Acaso gime el asno montés junto á la hierba? ¿Muge el buey junto á su pasto?

Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

¿Comeráse lo desabrido sin sal? ¿Ó habrá gusto en la clara del huevo?

Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

Las cosas que mi alma no quería tocar, Por los dolores son mi comida.

Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

¡Quién me diera que viniese mi petición, Y que Dios me otorgase lo que espero;

Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

Y que pluguiera á Dios quebrantarme; Que soltara su mano, y me deshiciera!

És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

Y sería aún mi consuelo, Si me asaltase con dolor sin dar más tregua, Que yo no he escondido las palabras del Santo.

Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

¿Cuál es mi fortaleza para esperar aún? ¿Y cuál mi fin para dilatar mi vida?

Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

¿Es mi fortaleza la de las piedras? ¿Ó mi carne, es de acero?

Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?

¿No me ayudo cuanto puedo, Y el poder me falta del todo?

Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

El atribulado es consolado de su compañero: Mas hase abandonado el temor del Omnipotente.

A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

Mis hermanos han mentido cual arroyo: Pasáronse como corrientes impetuosas,

Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

Que están escondidas por la helada, Y encubiertas con nieve;

A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben *olvadt* hó hömpölyög;

Que al tiempo del calor son deshechas, Y en calentándose, desaparecen de su lugar;

Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

Apártanse de la senda de su rumbo, Van menguando y piérdense.

Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba *utánok* és elvesznek.

Miraron los caminantes de Temán, Los caminantes de Saba esperaron en ellas:

Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

Mas fueron avergonzados por su esperanza; Porque vinieron hasta ellas, y halláronse confusos.

Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

Ahora ciertamente como ellas sois vosotros: Que habéis visto el tormento, y teméis.

Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

¿Os he dicho yo: Traedme, Y pagad por mí de vuestra hacienda;

Hát mondtam-é: adjatok nékem *valamit,* és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

Y libradme de la mano del opresor, Y redimidme del poder de los violentos?

Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

Enseñadme, y yo callaré: Y hacedme entender en qué he errado.

Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

¡Cuán fuertes son las palabras de rectitud! Mas ¿qué reprende el que reprende de vosotros?

Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

¿Pensáis censurar palabras, Y los discursos de un desesperado, que son como el viento?

Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

También os arrojáis sobre el huérfano, Y hacéis hoyo delante de vuestro amigo.

Még az árvának is néki esnétek, és *sírt* ásnátok a ti barátotoknak is?!

Ahora pues, si queréis, mirad en mí, Y ved si miento delante de vosotros.

Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

Tornad ahora, y no haya iniquidad; Volved aún á considerar mi justicia en esto.

Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

¿Hay iniquidad en mi lengua? ¿No puede mi paladar discernir las cosas depravadas?

Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?