Job 41

¿SACARÁS tú al leviathán con el anzuelo, Ó con la cuerda que le echares en su lengua?

Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

¿Pondrás tú garfio en sus narices, Y horadarás con espinas su quijada?

Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

¿Multiplicará él ruegos para contigo? ¿Hablaráte él lisonjas?

Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

¿Hará concierto contigo Para que lo tomes por siervo perpetuo?

Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

¿Jugarás tú con él como con pájaro, Ó lo atarás para tus niñas?

Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

¿Harán de él banquete los compañeros? ¿Partiránlo entre los mercaderes?

Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

¿Cortarás tú con cuchillo su cuero, Ó con asta de pescadores su cabeza?

Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

Pon tu mano sobre él; Te acordarás de la batalla, y nunca más tornarás.

Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

He aquí que la esperanza acerca de él será burlada; Porque aun á su sola vista se desmayarán.

Ímé, az ő reménykedése csalárd; *puszta* látása is halálra ijeszt!

Nadie hay tan osado que lo despierte: ¿Quién pues podrá estar delante de mí?

Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

¿Quién me ha anticipado, para que yo restituya? Todo lo que hay debajo del cielo es mío.

Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

Yo no callaré sus miembros, Ni lo de sus fuerzas y la gracia de su disposición.

Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

¿Quién descubrirá la delantera de su vestidura? ¿Quién se llegará á él con freno doble?

Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

¿Quién abrirá las puertas de su rostro? Los órdenes de sus dientes espantan.

Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület *lakik!*

La gloria de su vestido son escudos fuertes, Cerrados entre sí estrechamente.

Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva *mintegy* szorító pecséttel.

El uno se junta con el otro, Que viento no entra entre ellos.

Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

Pegado está el uno con el otro, Están trabados entre sí, que no se pueden apartar.

Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

Con sus estornudos encienden lumbre, Y sus ojos son como los párpados del alba.

Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

De su boca salen hachas de fuego, Centellas de fuego proceden.

A szájából szövétnekek jőnek ki, *és* tüzes szikrák omlanak ki.

De sus narices sale humo, Como de una olla ó caldero que hierve.

Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

Su aliento enciende los carbones, Y de su boca sale llama.

Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

En su cerviz mora la fortaleza, Y espárcese el desaliento delante de él.

Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

Las partes momias de su carne están apretadas: Están en él firmes, y no se mueven.

Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

Su corazón es firme como una piedra, Y fuerte como la muela de abajo.

Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

De su grandeza tienen temor los fuertes, Y á causa de su desfallecimiento hacen por purificarse.

Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

Cuando alguno lo alcanzare, ni espada, Ni lanza, ni dardo, ni coselete durará.

Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, *legyen bár* dárda, kopja vagy kelevéz.

El hierro estima por pajas, Y el acero por leño podrido.

Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

Saeta no le hace huir; Las piedras de honda se le tornan aristas.

A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

Tiene toda arma por hojarascas, Y del blandir de la pica se burla.

Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

Por debajo tiene agudas conchas; Imprime su agudez en el suelo.

Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

Hace hervir como una olla la profunda mar, Y tórnala como una olla de ungüento.

Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

En pos de sí hace resplandecer la senda, Que parece que la mar es cana.

Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné *valaki,* a tenger megőszült.

No hay sobre la tierra su semejante, Hecho para nada temer.

Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

Menosprecia toda cosa alta: Es rey sobre todos los soberbios.

Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.