Job 4

Y RESPONDIÓ Eliphaz el Temanita, y dijo:

És felele a témáni Elifáz, és monda:

Si probáremos á hablarte, serte ha molesto; Mas ¿quién podrá detener las palabras?

Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?

He aquí, tú enseñabas á muchos, Y las manos flacas corroborabas;

Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;

Al que vacilaba, enderezaban tus palabras, Y esforzabas las rodillas que decaían.

A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;

Mas ahora que el mal sobre ti ha venido, te es duro; Y cuando ha llegado hasta ti, te turbas.

Most, hogy rád jött *a sor,* zokon veszed; hogy téged ért *a baj,* elrettensz!

¿Es éste tu temor, tu confianza, Tu esperanza, y la perfección de tus caminos?

Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?

Recapacita ahora, ¿quién que fuera inocente se perdiera? Y ¿en dónde los rectos fueron cortados?

Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

Como yo he visto, los que aran iniquidad Y siembran injuria, la siegan.

A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

Perecen por el aliento de Dios, Y por el espíritu de su furor son consumidos.

Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.

El bramido del león, y la voz del león, Y los dientes de los leoncillos son quebrantados.

Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

El león viejo perece por falta de presa, Y los hijos del león son esparcidos.

Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.

El negocio también me era á mí oculto; Mas mi oído ha percibido algo de ello.

Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

En imaginaciones de visiones nocturnas, Cuando el sueño cae sobre los hombres,

Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

Sobrevínome un espanto y un temblor, Que estremeció todos mis huesos:

Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

Y un espíritu pasó por delante de mí, Que hizo se erizara el pelo de mi carne.

Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.

Paróse un fantasma delante de mis ojos, Cuyo rostro yo no conocí, Y quedo, oí que decía:

Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és *ilyen* szót hallék:

¿Si será el hombre más justo que Dios? ¿Si será el varón más limpio que el que lo hizo?

Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?

He aquí que en sus siervos no confía, Y notó necedad en sus ángeles

Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:

¡Cuánto más en los que habitan en casas de lodo, Cuyo fundamento está en el polvo, Y que serán quebrantados de la polilla!

Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

De la mañana á la tarde son quebrantados, Y se pierden para siempre, sin haber quien lo considere.

Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

¿Su hermosura, no se pierde con ellos mismos? Mueren, y sin sabiduría.

Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?