Job 39

¿CAZARÁS tú la presa para el león? ¿Y saciarás el hambre de los leoncillos,

Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

Cuando están echados en las cuevas, Ó se están en sus guaridas para acechar?

Mikor meglapulnak tanyáikon, *és* a bokrok közt lesben vesztegelnek?

¿Quién preparó al cuervo su alimento, Cuando sus pollos claman á Dios, Bullendo de un lado á otro por carecer de comida?

Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

¿Sabes tú el tiempo en que paren las cabras monteses? ¿Ó miraste tú las ciervas cuando están pariendo?

Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

¿Contaste tú los meses de su preñez, Y sabes el tiempo cuando han de parir?

Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

Encórvanse, hacen salir sus hijos, Pasan sus dolores.

*Csak* összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

Sus hijos están sanos, crecen con el pasto: Salen y no vuelven á ellas.

Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

¿Quién echó libre al asno montés, y quién soltó sus ataduras?

Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

Al cual yo puse casa en la soledad, Y sus moradas en lugares estériles.

A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

Búrlase de la multitud de la ciudad: No oye las voces del arriero.

Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

Lo oculto de los montes es su pasto, Y anda buscando todo lo que está verde.

A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld *gazt* felkeres.

¿Querrá el unicornio servirte á ti, Ni quedar á tu pesebre?

Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

¿Atarás tú al unicornio con su coyunda para el surco? ¿Labrará los valles en pos de ti?

Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

¿Confiarás tú en él, por ser grande su fortaleza, Y le fiarás tu labor?

Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

¿Fiarás de él que te tornará tu simiente, Y que la allegará en tu era?

Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

¿Diste tú hermosas alas al pavo real, Ó alas y plumas al avestruz?

Vígan *leng* a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

El cual desampara en la tierra sus huevos, Y sobre el polvo los calienta,

Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

Y olvídase de que los pisará el pie, Y que los quebrará bestia del campo.

És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

Endurécese para con sus hijos, como si no fuesen suyos, No temiendo que su trabajo haya sido en vano:

Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

Porque le privó Dios de sabiduría, Y no le dió inteligencia.

Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

Luego que se levanta en alto, Búrlase del caballo y de su jinete.

De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

¿Diste tú al caballo la fortaleza? ¿Vestiste tú su cerviz de relincho?

Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

¿Le intimidarás tú como á alguna langosta? El resoplido de su nariz es formidable:

Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

Escarba la tierra, alégrase en su fuerza, Sale al encuentro de las armas:

*Lábai* vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

Hace burla del espanto, y no teme, Ni vuelve el rostro delante de la espada.

Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

Contra él suena la aljaba, El hierro de la lanza y de la pica:

Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

Y él con ímpetu y furor escarba la tierra, Sin importarle el sonido de la bocina;

Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

Antes como que dice entre los clarines: ¡Ea! Y desde lejos huele la batalla, el grito de los capitanes, y la vocería.

A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

¿Vuela el gavilán por tu industria, Y extiende hacia el mediodía sus alas?

A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, *és* kiterjeszti szárnyait dél felé?

¿Se remonta el águila por tu mandamiento, Y pone en alto su nido? Ella habita y está en la piedra, En la cumbre del peñasco y de la roca. Desde allí acecha la comida: Sus ojos observan de muy lejos. Sus pollos chupan la sangre: Y donde hubiere cadáveres, allí está. Á más de eso respondió JEHOVÁ á Job y dijo: ¿Es sabiduría contender con el Omnipotente? El que disputa con Dios, responda á esto. Y respondió Job á JEHOVÁ, y dijo: He aquí que yo soy vil, ¿qué te responderé? Mi mano pongo sobre mi boca. Una vez hablé, y no responderé: Aun dos veces, mas no tornaré á hablar.

A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? * (Job 39:31) A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. * * (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. * *terem.* * * * (Job 39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: * * (Job 39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! * * (Job 39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda: * * (Job 39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. * * (Job 39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! *