Job 3

DESPUÉS de esto abrió Job su boca, y maldijo su día.
Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
Y exclamó Job, y dijo:
És szóla Jób, és monda:
Perezca el día en que yo nací, Y la noche que se dijo: Varón es concebido.
Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
Sea aquel día sombrío, Y Dios no cuide de él desde arriba, Ni claridad sobre él resplandezca.
Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
Aféenlo tinieblas y sombra de muerte; Repose sobre él nublado, Que lo haga horrible como caliginoso día.
Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; *a* felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
Ocupe la oscuridad aquella noche; No sea contada entre los días del año, Ni venga en él número de los meses.
Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
¡Oh si fuere aquella noche solitaria, Que no viniera canción alguna en ella!
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
Maldíganla los que maldicen al día, Los que se aprestan para levantar su llanto.
Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
Oscurézcanse las estrellas de su alba; Espere la luz, y no venga, Ni vea los párpados de la mañana:
Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
Por cuanto no cerró las puertas del vientre donde yo estaba, Ni escondió de mis ojos la miseria.
Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
¿Por qué no morí yo desde la matriz, Ó fuí traspasado en saliendo del vientre?
Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
¿Por qué me previnieron las rodillas? ¿Y para qué las tetas que mamase?
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
Pues que ahora yaciera yo, y reposara; Durmiera, y entonces tuviera reposo,
Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -
Con los reyes y con los consejeros de la tierra, Que edifican para sí los desiertos;
Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
Ó con los príncipes que poseían el oro, Que henchían sus casas de plata.
Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
Ó ¿por qué no fuí escondido como aborto, Como los pequeñitos que nunca vieron luz?
Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
Allí los impíos dejan el perturbar, Y allí descansan los de cansadas fuerzas.
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
Allí asimismo reposan los cautivos; No oyen la voz del exactor.
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
Allí están el chico y el grande; Y el siervo libre de su señor.
Kicsiny és nagy ott *egyenlő,* és a szolga az ő urától szabad.
¿Por qué se da luz al trabajado, Y vida á los de ánimo en amargura,
Mért is ad *Isten* a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
Que esperan la muerte, y ella no llega, Aunque la buscan más que tesoros;
A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
Que se alegran sobremanera, Y se gozan, cuando hallan el sepulcro?
A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
¿Por qué al hombre que no sabe por donde vaya, Y al cual Dios ha encerrado?
A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
Pues antes que mi pan viene mi suspiro; Y mis gemidos corren como aguas.
Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
Porque el temor que me espantaba me ha venido, Y hame acontecido lo que temía.
Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
No he tenido paz, no me aseguré, ni me estuve reposado; Vínome no obstante turbación.
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.