Job 19

Y RESPONDIÓ Job, y dijo:
Felele pedig Jób, és monda:
¿Hasta cuándo angustiaréis mi alma, Y me moleréis con palabras?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
Ya me habéis vituperado diez veces: ¿No os avergonzáis de descomediros delante de mí?
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
Sea así que realmente haya yo errado, Conmigo se quedará mi yerro.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
Mas si vosotros os engrandeciereis contra mí, Y adujereis contra mí mi oprobio,
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
Sabed ahora que Dios me ha trastornado, Y traído en derredor su red sobre mí.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
He aquí yo clamaré agravio, y no seré oído: Daré voces, y no habrá juicio.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
Cercó de vallado mi camino, y no pasaré; Y sobre mis veredas puso tinieblas.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
Hame despojado de mi gloria, Y quitado la corona de mi cabeza.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
Arruinóme por todos lados, y perezco; Y ha hecho pasar mi esperanza como árbol arrancado.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
É hizo inflamar contra mí su furor, Y contóme para sí entre sus enemigos.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
Vinieron sus ejércitos á una, y trillaron sobre mí su camino, Y asentaron campo en derredor de mi tienda.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
Hizo alejar de mí mis hermanos, Y positivamente se extrañaron de mí mis conocidos.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
Mis parientes se detuvieron, Y mis conocidos se olvidaron de mí.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
Los moradores de mi casa y mis criadas me tuvieron por extraño; Forastero fuí yo en sus ojos.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
Llamé á mi siervo, y no respondió; De mi propia boca le suplicaba.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
Mi aliento vino á ser extraño á mi mujer, Aunque por los hijos de mis entrañas le rogaba.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
Aun los muchachos me menospreciaron: En levantándome, hablaban contra mí.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
Todos mis confidentes me aborrecieron; Y los que yo amaba, se tornaron contra mí.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
Mi cuero y mi carne se pegaron á mis huesos; Y he escapado con la piel de mis dientes.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
Oh vosotros mis amigos, tened compasión de mí, tened compasión de mí; Porque la mano de Dios me ha tocado.
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
¿Por qué me perseguís como Dios, Y no os hartáis de mis carnes?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
¡Quién diese ahora que mis palabras fuesen escritas! ¡Quién diese que se escribieran en un libro!
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
¡Que con cincel de hierro y con plomo Fuesen en piedra esculpidas para siempre!
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
Yo sé que mi Redentor vive, Y al fin se levantará sobre el polvo:
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
Y después de deshecha esta mi piel, Aun he de ver en mi carne á Dios;
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
Al cual yo tengo de ver por mí, Y mis ojos lo verán, y no otro, Aunque mis riñones se consuman dentro de mí.
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
Mas debierais decir: ¿Por qué lo perseguimos? Ya que la raíz del negocio en mí se halla.
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! *látva,* hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
Temed vosotros delante de la espada; Porque sobreviene el furor de la espada á causa de las injusticias, Para que sepáis que hay un juicio.
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!