Job 14

EL HOMBRE nacido de mujer, Corto de días, y harto de sinsabores:

Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.

Que sale como una flor y es cortado; Y huye como la sombra, y no permanece.

Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.

¿Y sobre éste abres tus ojos, Y me traes á juicio contigo?

Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?

¿Quién hará limpio de inmundo? Nadie.

Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.

Ciertamente sus días están determinados, y el número de sus meses está cerca de ti: Tú le pusiste términos, de los cuales no pasará.

Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.

Si tú lo dejares, él dejará de ser: Entre tanto deseará, como el jornalero, su día.

Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.

Porque si el árbol fuere cortado, aún queda de él esperanza; retoñecerá aún, Y sus renuevos no faltarán.

Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.

Si se envejeciere en la tierra su raíz, Y su tronco fuere muerto en el polvo,

Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:

Al percibir el agua reverdecerá, Y hará copa como planta.

A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.

Mas el hombre morirá, y será cortado; Y perecerá el hombre, ¿y dónde estará él?

De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?

Las aguas de la mar se fueron, Y agotóse el río, secóse.

Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:

Así el hombre yace, y no se tornará á levantar: Hasta que no haya cielo no despertarán, Ni se levantarán de su sueño.

Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.

¡Oh quién me diera que me escondieses en el sepulcro, Que me encubrieras hasta apaciguarse tu ira, Que me pusieses plazo, y de mí te acordaras!

Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!

Si el hombre muriere, ¿volverá á vivir? Todos los días de mi edad esperaré, Hasta que venga mi mutación.

Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? *Akkor* az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.

Aficionado á la obra de tus manos, Llamarás, y yo te responderé.

Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.

Pues ahora me cuentas los pasos, Y no das tregua á mi pecado.

De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!

Tienes sellada en saco mi prevaricación, Y coacervas mi iniquidad.

Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.

Y ciertamente el monte que cae se deshace, Y las peñas son traspasadas de su lugar;

Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;

Las piedras son desgastadas con el agua impetuosa, Que se lleva el polvo de la tierra: de tal manera haces tú perecer la esperanza del hombre.

A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.

Para siempre serás más fuerte que él, y él se va; Demudarás su rostro, y enviaráslo.

Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.

Sus hijos serán honrados, y él no lo sabrá; Ó serán humillados, y no entenderá de ellos.

Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.

Mas su carne sobre él se dolerá, Y entristecerse ha en él su alma.

Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.