Psalms 50

(Un psalm al lui Asaf.) Dumnezeu, da, Dumnezeu, Domnul, vorbeşte, şi cheamă pămîntul, dela răsăritul soarelui pînă la asfinţitul lui.

Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.

Din Sion, care este întruparea frumuseţei desăvîrşite, de acolo străluceşte Dumnezeu.

A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

Dumnezeul nostru vine şi nu tace. Înaintea Lui merge un foc mistuitor, şi împrejurul Lui o furtună puternică.

Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.

El strigă spre ceruri sus, şi spre pămînt, ca să judece pe poporul Său:

Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

,,Strîngeţi-Mi pe credincioşii Mei, care au făcut legămînt cu Mine prin jertfă!`` -

Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!

Atunci cerurile vor vesti dreptatea Lui, căci Dumnezeu este cel ce judecă. -

És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.

Ascultă, poporul Meu, şi voi vorbi; ascultă, Israele, şi te voi înştiinţa. Eu sînt Dumnezeu, Dumnezeul tău.

Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

Nu pentru jertfele tale te mustru: căci arderile tale de tot sînt necurmat înaintea Mea.

Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.

Nu voi lua tauri din casa ta, nici ţapi din staulele tale.

*De* nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

Căci ale Mele sînt toate dobitoacele pădurilor, toate fiarele munţilor cu miile lor.

Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

Eu cunosc toate păsările de pe munţi, şi tot ce se mişcă pe cîmp este al Meu.

Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai *tudva vannak* nálam.

Dacă Mi-ar fi foame, nu ţi-aş spune ţie, căci a mea este lumea şi tot ce cuprinde ea.

Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

Oare mănînc Eu carnea taurilor? Oare beau Eu sîngele ţapilor?

Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

Adu ca jertfă lui Dumnezeu mulţămiri, şi împlineşte-ţi juruinţele făcute Celui Prea Înalt.

Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

Cheamă-Mă în ziua necazului, şi Eu te voi izbăvi, iar tu Mă vei proslăvi!

És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.

Dumnezeu zice însă celui rău: ,,Ce tot înşiri tu legile Mele, şi ai în gură legămîntul Meu,

A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?

cînd tu urăşti mustrările, şi arunci cuvintele Mele înapoia ta?

Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

Dacă vezi un hoţ, te uneşti cu el, şi te însoţeşti cu preacurvarii.

Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

Dai drumul gurii la rău, şi limba ta urzeşte vicleşuguri.

A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.

Stai şi vorbeşti împotriva fratelui tău, cleveteşti pe fiul mamei tale.

Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

Iată ce ai făcut, şi Eu am tăcut. Ţi-ai închipuit că Eu sînt ca tine. Dar te voi mustra, şi îţi voi pune totul supt ochi!

Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom *azokat.*

Luaţi seama dar, voi cari uitaţi pe Dumnezeu, ca nu cumva să vă sfăşii, şi să nu fie nimeni să vă scape.

Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

Cine aduce mulţămiri, ca jertfă, acela Mă proslăveşte, şi celui ce veghează asupra căii lui, aceluia îi voi arăta mîntuirea lui Dumnezeu.

A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.