Lamentations 5

5:1

,,Adu-Ţi aminte, Doamne, de ce ni s'a întîmplat! Uită-Te şi vezi-ne ocara!

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

5:2

Moştenirea noastră a trecut la nişte străini, casele noastre la cei din alte ţări!

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

5:3

Am rămas orfani, fără tată; mamele noastre sînt ca nişte văduve.

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

5:4

Apa noastră o bem pe bani, şi lemnele noastre trebuie să le plătim.

Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

5:5

Prigonitorii ne urmăresc cu îndîrjire, şi cînd obosim, nu ne dau odihnă.

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

5:6

Am întins mîna spre Egipt, spre Asiria, ca să ne săturăm de pîne.

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

5:7

Părinţii noştri, cari au păcătuit, nu mai sînt, iar noi le purtăm păcatele.

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

5:8

Robii ne stăpînesc, şi nimeni nu ne izbăveşte din mînile lor.

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

5:9

Ne căutăm pînea cu primejdia vieţii noastre, căci ne ameninţă sabia în pustie.

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

5:10

Ne arde pielea ca un cuptor, de frigurile foamei.

Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

5:11

Au necinstit pe femei în Sion, pe fecioare în cetăţile lui Iuda.

Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

5:12

Mai marii noştri au fost spînzuraţi de mînile lor; Bătrînilor nu le -a dat nici o cinste

A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

5:13

Tinerii au fost puşi să rîşnească, şi copiii cădeau supt poverile de lemn.

Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

5:14

Bătrînii nu se mai duc la poartă, şi tinerii au încetat să mai cînte.

A vének eltüntek a kapuból, *megszüntek* az ifjak énekelni.

5:15

S'a dus bucuria din inimile noastre, şi jalea a luat locul jocurilor noastre.

Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

5:16

A căzut cununa de pe capul nostru! Vai de noi, căci am păcătuit!

Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

5:17

Dacă ne doare inima, dacă ni s'au întunecat ochii,

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

5:18

este din pricină că muntele Sionului este pustiit, din pricină că se plimbă şacalii prin el.

A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

5:19

Dar Tu, Doamne, împărăţeşti pe vecie; scaunul Tău de domnie dăinuieşte din neam în neam!

Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

5:20

Pentruce să ne uiţi pe vecie, şi să ne părăseşti pentru multă vreme?

Miért feledkezel el örökre mi rólunk? *miért* hagysz el minket hosszú időre?

5:21

Întoarce-ne la Tine, Doamne, şi ne vom întoarce! Dă-ne iarăş zile ca cele de odinioară!

Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

5:22

Să ne fi lepădat Tu de tot oare, şi să Te fi mîniat Tu pe noi peste măsură de mult

Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!