Job 37

La auzul acestor lucruri îmi tremură inima de tot, şi sare din locul ei.

Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!

Ascultaţi, ascultaţi trăsnetul tunetului Său, bubuitul care iese din gura Lui!

Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.

Îl rostogoleşte pe toată întinderea cerurilor, şi fulgerul Lui luminează pînă la marginile pămîntului.

Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.

Apoi se aude un bubuit, tună cu glasul Lui măreţ; şi nu mai opreşte fulgerul, de îndată ce răsună glasul Lui.

Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

Dumnezeu tună cu glasul Lui în chip minunat; face lucruri mari pe cari noi nu le înţelegem.

Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: *Szakadjatok.*

El zice zăpezii: ,Cazi pe pămînt!` Zice acelaş lucru ploii, chiar şi celor mai puternice ploi.

Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

Pecetluieşte mîna tuturor oamenilor, pentruca toţi să se recunoască de făpturi ale Lui.

Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.

Fiara sălbatică se trage într'o peşteră, şi se culcă în vizuina ei.

Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.

Vijelia vine dela miazăzi, şi frigul, din vînturile dela miazănoapte.

Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

Dumnezeu, prin suflarea Lui, face ghiaţa, şi micşorează locul apelor mari.

Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.

Încarcă norii cu aburi, şi -i risipeşte schinteietori;

És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.

mişcarea lor se îndreaptă după planurile Lui, pentru împlinirea a tot ce le porunceşte El pe faţa pămîntului locuit.

Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.

Îi face să pară ca o nuia cu care loveşte pămîntul, sau ca un semn al dragostei Lui.

Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.

Iov, ia aminte la aceste lucruri! Priveşte liniştit minunile lui Dumnezeu!

Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?

Ştii cum cîrmuieşte Dumnezeu norii, şi cum face să strălucească din ei fulgerul Său?

Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, *vagy* a tökéletes tudásnak csudáit *érted-é?*

Înţelegi tu plutirea norilor, minunile Aceluia a cărui ştiinţă este desăvîrşită?

Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?

Ştii pentruce ţi se încălzesc veşmintele, cînd se odihneşte pămîntul de vîntul de miazăzi?

Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?

Poţi tu să întinzi cerurile ca El, tari ca o oglindă turnată?

Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.

Arată-ne ce trebuie să -I spunem. Căci sîntem prea neştiutori ca să -I putem vorbi.

Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!

Cine -I va da de veste că Îi voi vorbi? Dar care este omul care-şi doreşte pierderea?

Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át *rajta* és kiderül.

Acum, fireşte, nu putem vedea lumina soarelui care străluceşte în dosul norilor, dar va trece un vînt şi -l va curăţi;

Észak felől arany*színű világosság* támad, Isten körül félelmetes dicsőség.

dela miază-noapte ne vine aurora, şi ce înfricoşată este măreţia care înconjoară pe Dumnezeu!

Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.

Pe Cel Atotputernic nu -L putem ajunge, căci este mare în tărie, dar dreptul şi dreptatea deplină El nu le frînge.

Azért rettegjék őt az emberek; a *kevély* bölcsek közül nem lát ő egyet sem.

De aceea oamenii trebuie să se teamă de El; El nu-Şi îndreaptă privirile spre cei ce se cred înţelepţi.``