Job 26

Iov a luat cuvîntul şi a zis:
Jób pedig felele, és monda:
,,Cît de bine ştii tu să vii în ajutorul slăbiciunii! Cum dai tu ajutor braţului fără putere!
Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
Ce bune sfaturi dai tu celui fără pricepere! Ce belşug de înţelepciune dai tu la iveală!
Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
Către cine se îndreaptă cuvintele tale? Şi al cui duh vorbeşte prin tine?
Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
Înaintea lui Dumnezeu tremură umbrele supt ape şi supt locuitorii lor;
A halottak is megremegnek *tőle;* a vizek alatt levők és azok lakói is.
înaintea Lui locuinţa morţilor este goală, adîncul n'are acoperiş.
Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa.
El întinde miazănoaptea asupra golului, şi spînzură pămîntul pe nimic.
Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
Leagă apele în norii Săi, şi norii nu se sparg supt greutatea lor.
Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.
Acopere faţa scaunului Său de domnie, şi Îşi întinde norul peste el.
Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.
A tras o boltă pe faţa apelor, ca hotar între lumină şi întunerec.
Ő szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
Stîlpii cerului se clatină, şi se înspăimîntă la ameninţarea Lui.
Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
Prin puterea Lui turbură marea, prin priceperea Lui îi sfarmă furia.
Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
Suflarea Lui înseninează cerul, mîna Lui străpunge şarpele fugar.
Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
Şi acestea sînt doar marginile căilor Sale, şi numai adierea lor uşoară ajunge pînă la noi! Dar tunetul lucrărilor Lui puternice cine -l va auzi?``
Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?