Jeremiah 6

,Fugiţi, copii ai lui Beniamin, fugiţi din mijlocul Ierusalimului, sunaţi din trîmbiţă la Tecoa, ridicaţi un semn la Bet-Hacherem! Căci dela miază-noapte se vede venind o nenorocire şi un mare prăpăd.

Benjámin fiai, fussatok ki Jeruzsálemből, és fújjatok kürtöt Thekoában, és tűzzetek ki zászlót Beth-Hakkeremben; mert veszedelem fenyeget észak felől és nagy romlás!

Pe frumoasa şi supţirica fiică a Sionului, o nimicesc!

A szép és elkényeztetett asszonyhoz tettem hasonlóvá Sion leányát.

La ea vin păstorii cu turmele lor, îşi întind corturile în jurul ei, şi îşi pasc fiecare partea lui.` -

Pásztorok jőnek el hozzá nyájaikkal együtt; felvonják mellette a sátrakat köröskörül; kiki legelteti, a mi keze ügyébe esik.

,Pregătiţi-vă s'o bateţi! Haidem! Să ne suim ziua nameaza mare!`... Vai de noi, căci ziua scade, şi umbrele de seară se lungesc.``

Készüljetek hadba ellene; keljetek fel, és menjünk fel délben! Jaj nékünk, mert hanyatlik már a nap, mert hosszabbodnak az esteli árnyékok!

Haidem să ne suim noaptea! Şi să -i dărîmăm casele împărăteşti!`` -

Keljetek fel és menjünk fel éjjel, és rontsuk le az ő palotáit!

,,Căci aşa vorbeşte Domnul oştirilor: ,Tăiaţi copaci, şi ridicaţi şanţuri împotriva Ierusalimului! Aceasta este cetatea care trebuie pedepsită; căci în mijlocul ei este numai apăsare.

Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Vágjatok fákat és hányjatok töltést Jeruzsálem ellen; a büntetés városa ez, csupa nyomorgatás van benne!

Cum ţîşnesc apele dintr'o fîntînă, aşa ţîşneşte răutatea ei din ea; nu se aude în ea decît sîlnicie şi prăpăd; durerea şi rănile Îmi izbesc fără curmare privirile.

Mint a kút hidegen tartja meg a vizét, úgy tartja meg az ő gonoszságát: erőszakosság és önkény hallatszik benne, és betegség és vereség van előttem szüntelen.

Ia învăţătură, Ierusalime, ca nu cumva să Mă depărtez de tine, şi să fac din tine un pustiu, o ţară nelocuită!``

Térj eszedre, oh Jeruzsálem, hogy el ne szakadjon tőled a lelkem; hogy pusztává ne tegyelek téged, lakhatatlan földdé!

,,Aşa vorbeşte Domnul oştirilor: ,Vor culege rămăşiţele lui Israel cum se culeg ciorchinile rămase dintr'o vie. Puneţi din nou mîna pe ea, ca şi culegătorul pe mlădiţe.` -

Ezt mondja a Seregek Ura: Teljesen megszedik Izráel maradékát, mint a szőlőt. Fordítsd kezedet *reájok,* mint a szőlőszedő a kosarakra!

,Cui să vorbesc, şi pe cine să iau martor ca să m'asculte?` Urechea lor este netăiată împrejur, şi nu sînt în stare să ia aminte. Iată, Cuvîntul Domnului este o ocară pentru ei, şi nu le place de el.

Kinek szóljak és kiket kérjek, hogy hallják? Ímé, az ő fülök körülmetéletlen és nem figyelhetnek! Ímé, az Úr szava útálatossággá lett előttök; nem gyönyörködnek abban:

Eu sînt aşa de plin de mînia Domnului, că n'o pot opri.`` -,,Toarnă -o peste copilul de pe uliţă, şi peste adunările tinerilor. Căci şi bărbatul şi nevasta vor fi prinşi, şi bătrînul şi cel încărcat de zile.

Azért telve vagyok az Úr haragjával, elfáradtam *azt* visszatartani! Öntsd ki a gyermekekre az utczán, és az ifjak gyülekezetére is egyszersmind; sőt még a férj a feleséggel, az öreg az aggastyánnal szintén fogattassanak el;

Casele lor vor trece în stăpînirea altora, ogoarele şi nevestele lor deasemenea, cînd Îmi voi întinde mîna asupra locuitorilor ţării, zice Domnul.``

És házaik idegenekre szálljanak, mezőik és feleségeik is egyszersmind; mert kinyújtom kezemet e föld lakosaira, azt mondja az Úr.

,,Căci dela cel mai mic pînă la cel mai mare, toţi sînt lacomi de cîştig; dela prooroc pînă la preot, toţi înşală.

Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségnek adták magokat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek.

Leagă în chip uşuratic rana fiicei poporului Meu, zicînd: ,Pace! Pace!` Şi totuş nu este pace!

És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!

Sînt daţi de ruşine, căci săvîrşesc urîciuni; şi totuş nu roşesc, şi nu ştiu de ruşine. De aceea vor cădea împreună cu ceice cad, vor fi răsturnaţi, cînd îi voi pedepsi, zice Domnul.``

Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az elesendőkkel; az ő megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr.

Aşa vorbeşte Domnul: ,,Staţi în drumuri, uitaţi-vă, şi întrebaţi cari sînt cărările cele vechi, care este calea cea bună: umblaţi pe ea, şi veţi găsi odihnă pentru sufletele voastre!`` Dar ei răspund: ,,Nu vrem să umblăm pe ele!``

Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!

,,Am pus nişte străjeri peste voi: ,Fiţi cu luare aminte la sunetul trîmbiţei!`` Dar ei răspund: ,,Nu vrem să fim cu luare aminte!``

Őrállókat is rendeltem föléjök, *mondván:* Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk!

,,Deaceea, ascultaţi, neamuri, şi luaţi seama la ce li se va întîmpla, adunare a poporelor!

Azért halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet azt, a mi *következik* reájok.

Ascultă şi tu, pămîntule! Iată, voi aduce peste poporul acesta o nenorocire, care va fi rodul gîndurilor lui; căci n'au luat aminte la Cuvintele Mele, şi au nesocotit Legea Mea.

Halld meg, oh föld! Ímé, én veszedelmet hozok erre a népre: az ő gondolatainak gyümölcsét; mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én törvényemet megvetették.

Ce nevoie am Eu de tămîia care vine din Seba, de trestia mirositoare dintr'o ţară depărtată? Arderile voastre de tot nu-Mi plac, şi jertfele voastre nu-Mi sînt plăcute.``

Minek nékem ez a tömjén, a mi Sébából kerül, és a messze földről való jóillatú fahéj? A ti égőáldozataitok nincsenek kedvemre, sem a ti véres áldozataitok nem tetszenek nékem.

Deaceea, aşa vorbeşte Domnul: ,,Iată, voi pune înaintea poporului acestuia nişte pietre de poticnire, de cari se vor lovi împreună părinţi şi fii, vecini şi prieteni, şi vor pieri.``

Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én akadályokat szerzek e népnek, és megbotlanak bennök az atyák és fiak együttesen, a szomszéd és az ő barátja elvesznek.

,,Aşa vorbeşte Domnul: ,Iată că vine un popor din ţara dela miază-noapte, un neam mare se ridică dela marginile pămîntului.

Így szól az Úr: Ímé, nép jön el az északi földről, és nagy nemzet serken fel a földnek végéről!

Ei poartă arc şi suliţă; sînt cumpliţi şi fără milă; glasul lor urlă ca marea; sînt călări pe cai, şi gata de luptă ca un om pregătit de război, împotriva ta, fiică a Sionului!`

Kézívet és kopját ragad, kegyetlen az és nem könyörül; szavok zúg, mint a tenger, és lovakon nyargalnak, fejenként viadalra készen te ellened, oh Sion leánya!

La vuietul apropierii lor, mîinile ni se slăbesc, ne apucă groaza, ca durerea unei femei care naşte.``

Halljuk a hírét: kezeink elesnek; szorongás vesz erőt rajtunk, reszketés, mint a vajudó asszonyon.

,,Nu ieşiţi în ogoare, şi nu mergeţi pe drumuri! Căci acolo este sabia vrăjmaşului, răspîndind spaima de jur împrejur!

Ki ne menjetek a mezőre, és az úton se járjatok; mert ellenség fegyvere, rémület *fenyeget* köröskörül.

Fiica poporului meu, acopere-te cu un sac şi tăvăleşte-te în cenuşă, jăleşte-te ca după singurul tău fiu, varsă lacrămi, lacrămi amare! Căci pe neaşteptate vine pustiitorul peste noi.``

Népem leánya! Ölts gyászt, és heverj a porban, sírj, mint az egyszülöttet siratják, zokogj keservesen; mert reánk tör a pusztító hamar!

,,Te pusesem de pază peste poporul Meu, ca o cetăţuie, ca să le cunoşti şi să le cercetezi calea.

Próbálóvá tettelek téged az én népem között; őrállóvá, hogy megismerd és megpróbáld az ő útjokat.

Toţi sînt nişte răzvrătiţi, nişte bîrfitori, aramă şi fer, toţi sînt nişte stricaţi.

Mindnyájan igen vakmerők, rágalmazva járnak, réz és vas; mindnyájan elvetemültek ők.

Foalele ard, plumbul este topit de foc; degeaba curăţesc, căci zgura nu se deslipeşte.``

Megégett a fúvó a tűztől, elfogyott az ón, hiába olvaszt az olvasztó, mert gonoszok, meg nem tisztíthatók.

,,De aceea se vor numi argint lepădat, căci Domnul i -a lepădat.``

Megvetett ezüstnek hívjátok őket, mert az Úr megvetette őket!