Psalms 77

Levanto a Deus a minha voz; a Deus levanto a minha voz, para que ele me ouça.

Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.

No dia da minha angústia busco ao Senhor; de noite a minha mão fica estendida e não se cansa; a minha alma recusa ser consolada.

Szavamat Istenhez *emelem* és kiáltok; szavamat Istenhez *emelem,* hogy figyelmezzen reám.

Lembro-me de Deus, e me lamento; queixo-me, e o meu espírito desfalece.

Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

Conservas vigilantes os meus olhos; estou tão perturbado que não posso falar.

Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

Considero os dias da antiguidade, os anos dos tempos passados.

Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

De noite lembro-me do meu cântico; consulto com o meu coração, e examino o meu espírito.

Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

Rejeitará o Senhor para sempre e não tornará a ser favorável?

Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

Cessou para sempre a sua benignidade? Acabou-se a sua promessa para todas as gerações

Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

Esqueceu-se Deus de ser compassivo? Ou na sua ira encerrou ele as suas ternas misericórdias?

Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

E eu digo: Isto é minha enfermidade; acaso se mudou a destra do Altíssimo?

Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.

Recordarei os feitos do Senhor; sim, me lembrarei das tuas maravilhas da antiguidade.

És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

Meditarei também em todas as tuas obras, e ponderarei os teus feitos poderosos

Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

O teu caminho, ó Deus, é em santidade; que deus é grande como o nosso Deus?

És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

Tu és o Deus que fazes maravilhas; tu tens feito notória a tua força entre os povos.

Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

Com o teu braço remiste o teu povo, os filhos de Jacó e de José.

Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

As águas te viram, ó Deus, as águas te viram, e tremeram; os abismos também se abalaram.

Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

As nuvens desfizeram-se em água; os céus retumbaram; as tuas flechas também correram de uma para outra parte.

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

A voz do teu trovão estava no redemoinho; os relâmpagos alumiaram o mundo; a terra se abalou e tremeu.

A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

Pelo mar foi teu caminho, e tuas veredas pelas grandes águas; e as tuas pegadas não foram conhecidas.

Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

Guiaste o teu povo, como a um rebanho, pela mão de Moisés e de Arão.

Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. * (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. *