Lamentations 5

5:1

Lembra-te, Senhor, do que nos tem sucedido; considera, e olha para o nosso opróbrio.

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

5:2

A nossa herdade passou a estranhos, e as nossas casas a forasteiros.

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

5:3

çrfãos somos sem pai, nossas mães são como viuvas.

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

5:4

A nossa água por dinheiro a bebemos, por preço vem a nossa lenha.

Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

5:5

Os nossos perseguidores estão sobre os nossos pescoços; estamos cansados, e não temos descanso.

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

5:6

Aos egípcios e aos assírios estendemos as mãos, para nos fartarmos de pão.

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

5:7

Nossos pais pecaram, e já não existem; e nós levamos as suas iniquidades.

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

5:8

Escravos dominam sobre nós; ninguém há que nos arranque da sua mão.

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

5:9

Com perigo de nossas vidas obtemos o nosso pão, por causa da espada do deserto.

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

5:10

Nossa pele está abraseada como um forno, por causa do ardor da fome.

Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

5:11

Forçaram as mulheres em Sião, as virgens nas cidades de Judá.

Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

5:12

Príncipes foram enforcados pelas mãos deles; as faces dos anciãos não foram respeitadas.

A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

5:13

Mancebos levaram a mó; meninos tropeçaram sob fardos de lenha.

Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

5:14

Os velhos já não se assentam nas portas, os mancebos já não cantam.

A vének eltüntek a kapuból, *megszüntek* az ifjak énekelni.

5:15

Cessou o gozo de nosso coração; converteu-se em lamentação a nossa dança.

Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

5:16

Caiu a coroa da nossa cabeça; ai de nós, porque pecamos!

Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

5:17

Portanto desmaiou o nosso coração; por isso se escureceram os nossos olhos.

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

5:18

Pelo monte de Sião, que está assolado, andam os chacais.

A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

5:19

Tu, Senhor, permaneces eternamente; e o teu trono subsiste de geração em geração.

Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

5:20

Por que te esquecerias de nós para sempre, por que nos desampararias por tanto tempo?

Miért feledkezel el örökre mi rólunk? *miért* hagysz el minket hosszú időre?

5:21

Converte-nos a ti, Senhor, e seremos convertidos; renova os nossos dias como dantes;

Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

5:22

se é que não nos tens de todo rejeitado, se é que não estás sobremaneira irado contra nos.

Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!