Job 27

E prosseguindo Jó em seu discurso, disse:

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

Vive Deus, que me tirou o direito, e o Todo-Poderoso, que me amargurou a alma;

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

enquanto em mim houver alento, e o sopro de Deus no meu nariz,

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

não falarão os meus lábios iniquidade, nem a minha língua pronunciará engano.

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

Longe de mim que eu vos dê razão; até que eu morra, nunca apartarei de mim a minha integridade.

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

ë minha justiça me apegarei e não a largarei; o meu coração não reprova dia algum da minha vida.

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

Seja como o ímpio o meu inimigo, e como o perverso aquele que se levantar contra mim.

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

Pois qual é a esperança do ímpio, quando Deus o cortar, quando Deus lhe arrebatar a alma?

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

Acaso Deus lhe ouvirá o clamor, sobrevindo-lhe a tribulação?

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

Deleitar-se-á no Todo-Poderoso, ou invocará a Deus em todo o tempo?

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

Ensinar-vos-ei acerca do poder de Deus, e não vos encobrirei o que está com o Todo-Poderoso.

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

Eis que todos vós já vistes isso; por que, pois, vos entregais completamente à vaidade?

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

Esta é da parte de Deus a porção do ímpio, e a herança que os opressores recebem do Todo-Poderoso:

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

Se os seus filhos se multiplicarem, será para a espada; e a sua prole não se fartará de pão.

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak *sokasulnak meg,* és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

Os que ficarem dele, pela peste serão sepultados, e as suas viúvas não chorarão.

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

Embora amontoe prata como pó, e acumule vestes como barro,

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

ele as pode acumular, mas o justo as vestirá, e o inocente repartirá a prata.

Összeszerezheti *ugyan,* de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

A casa que ele edifica é como a teia da aranha, e como a cabana que o guarda faz.

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

Rico se deita, mas não o fará mais; abre os seus olhos, e já se foi a sua riqueza.

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

Pavores o alcançam como um dilúvio; de noite o arrebata a tempestade.

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

O vento oriental leva-o, e ele se vai; sim, varre-o com ímpeto do seu lugar:

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

Pois atira contra ele, e não o poupa, e ele foge precipitadamente do seu poder.

*Nyilakat* szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

Bate palmas contra ele, e assobia contra ele do seu lugar.

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.