Song of Solomon 1

Høisangen av Salomo.

Énekek éneke, mely Salamoné.

Han kysser mig med kyss av sin munn! For din kjærlighet er bedre enn vin.

Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.

Liflig er duften av dine salver, ditt navn er en utgytt salve; derfor elsker jomfruene dig.

A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.

Drag mig! Vi vil løpe efter dig. Kongen har ført mig inn i sine kammer; vi vil fryde og glede oss i dig, vi vil prise din kjærlighet mere enn vin; opriktig elsker de dig.

Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.

Sort er jeg, men yndig, I Jerusalems døtre, som Kedars telter, som Salomos telttepper.

Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai *és* Salamon szőnyegei.

Se ikke på mig, fordi jeg er så sort, fordi solen har brent mig! Min mors sønner blev vrede på mig, de satte mig til å vokte vingårdene; min egen vingård har jeg ikke voktet.

Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, - a magam szőlőjét nem őriztem.

Si mig, du som min sjel elsker: Hvor vokter du hjorden? Hvor lar du den hvile om middagen? For hvorfor skal jeg være lik en kvinne som går tilsløret ved dine stallbrødres hjorder?

Mondd meg nékem, *te,* a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?

Vet du det ikke, du fagreste blandt kvinner, så gå ut i fårenes spor og vokt dine kje ved hyrdenes hytter!

Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.

Med gangerne foran Faraos vogner ligner jeg dig, min venninne!

A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.

Yndige er dine kinner mellem kjedene, din hals i perleradene.

Szépek a te orczáid a *halántékra való* lánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.

Gullkjeder vil vi gjøre dig med sølvprikker på.

Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.

Så lenge kongen satt ved sitt bord, gav min nardus sin duft.

Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.

Min elskede er mig en myrrakule, som hviler mellem mine bryster.

*Olyan* az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.

Min elskede er mig en cyperdrue i En-Gedis vingårder.

*Mint* az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, *olyan* nékem az én szerelmesem.

Hvor fager du er, min venninne, hvor fager du er! Dine øine er duer.

Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid *olyanok, mint* a galambok.

Hvor du er vakker, min elskede, hvor skjønn du er! Og vårt leie er grønt.

Ímé, te *is* szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.

Sedrer er bjelkene i vårt hus, cypresser er vårt tavlede loft.

A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.