Psalms 74

En læresalme av Asaf. Hvorfor, Gud, har du forkastet oss for evig tid? Hvorfor ryker din vrede mot den hjord du før?

Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?

Kom i hu din menighet, som du vant din i fordums tid, som du gjenløste til å være din arvs stamme, Sions berg, hvor du tok bolig!

Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!

Opløft dine trin til de evige grushoper! Alt har fienden fordervet i helligdommen.

Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!

Dine motstandere har brølt midt i ditt forsamlingshus; de har satt sine egne tegn op til tegn.

Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.

Det var et syn som når økser løftes i tykke skogen.

Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.

Og nu, alt det som fantes av billedverk, det slo de sønder med øks og hammer.

Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.

De har satt ild på din helligdom; like til grunnen har de vanhelliget ditt navns bolig.

Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.

De har sagt i sitt hjerte: Vi vil ødelegge dem alle tilsammen! De har opbrent alle Guds forsamlingshus i landet.

Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.

Våre egne tegn ser vi ikke; det er ikke nogen profet mere, ikke nogen hos oss som vet hvor lenge det skal vare.

Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart *ez?*

Hvor lenge, Gud, skal motstanderen håne, fienden forakte ditt navn evindelig?

Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?

Hvorfor drar du din hånd, din høire hånd tilbake? Ta den ut av din barm og ødelegg!

Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? *Vond* ki kebeledből: végezz!

Gud er dog min konge fra fordums tid, han som skaper frelse på den vide jord.

Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.

Du er den som skilte havet med din styrke, knuste dragenes hoder på vannene.

Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.

Du sønderslo Leviatans hoder, du gav den til føde for ørkenens folk.

Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.

Du lot kilde og bekk bryte frem, du uttørket evige strømmer.

Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.

Dig hører dagen til, dig også natten; du har skapt himmellysene og solen.

Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.

Du har fastsatt alle jordens grenser; sommer og vinter - du har dannet dem.

Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

Kom dette i hu: Fienden har hånet Herren, og et dårlig folk har foraktet ditt navn!

Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.

Overgi ikke din turteldue til den mordlystne skare, glem ikke dine elendiges skare evindelig!

Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!

Se til pakten! For landets mørke steder er fulle av volds boliger.

Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.

La ikke den undertrykte vende tilbake med skam, la den elendige og fattige love ditt navn!

A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.

Reis dig, Gud, før din sak, kom i hu at du blir hånet av dåren hele dagen!

Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!

Glem ikke dine fienders røst, dine motstanderes bulder, som stiger op all tid!

Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!