Psalms 73

En salme av Asaf. Ja, Gud er god mot Israel, mot de rene av hjertet.

Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.

Men jeg - nær hadde mine føtter snublet, på lite nær var mine trin glidd ut.

De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.

For jeg harmedes over de overmodige da jeg så at det gikk de ugudelige vel.

Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.

For de er fri for lidelser inntil sin død, og deres styrke er vel ved makt.

Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.

De kjenner ikke til nød som andre folk, og de blir ikke plaget som andre mennesker.

A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.

Derfor er overmot deres halssmykke, vold omhyller dem som et klædebon.

Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.

Deres øine står ut av fedme, hjertets tanker bryter frem.

A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.

De håner og taler i ondskap om undertrykkelse; fra det høie taler de.

Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.

De løfter sin munn op til himmelen, og deres tunge farer frem på jorden.

Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.

Derfor får de sitt folk til å vende sig om til dem, og vann i overflod suger de i sig.

Azért fordul az ő népe ide, hogy tele *pohár* vizet szürcsölnek;

Og de sier: Hvorledes skulde Gud vite noget? Er det vel kunnskap hos den Høieste?

És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?

Se, dette er de ugudelige, og evig trygge vokser de i velmakt.

Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!

Ja, forgjeves har jeg renset mitt hjerte og tvettet mine hender i uskyld;

Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;

jeg blev dog plaget hele dagen, og hver morgen kom til mig med tukt.

Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!

Dersom jeg hadde sagt: Jeg vil tale således, se, da hadde jeg vært troløs mot dine barns slekt.

Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.

Og jeg tenkte efter for å forstå dette; det var en plage i mine øine

Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.

- inntil jeg gikk inn i Guds helligdommer og gav akt på deres endelikt.

Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.

Ja, på glatte steder setter du dem; du lot dem falle, så de gikk til grunne.

Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.

Hvor de blev ødelagt i et øieblikk! De gikk under og tok ende med forferdelse.

Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.

Likesom en akter for intet en drøm når en har våknet op, således akter du, Herre, deres skyggebillede for intet når du våkner op.

Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, *úgy *veted meg képöket.

Når mitt hjerte var bittert, og det stakk mig i mine nyrer,

Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:

da var jeg ufornuftig og forstod intet; som et dyr var jeg imot dig.

Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.

Men jeg blir alltid hos dig, du har grepet min høire hånd.

De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.

Du leder mig ved ditt råd, og derefter optar du mig i herlighet.

Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.

Hvem har jeg ellers i himmelen? Og når jeg har dig, har jeg ikke lyst til noget på jorden.

Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!

Vansmekter enn mitt kjød og mitt hjerte, så er dog Gud mitt hjertes klippe og min del evindelig.

Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

For se, de som holder sig borte fra dig, går til grunne; du utrydder hver den som faller fra dig i hor.

Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.

Men for mig er det godt å holde mig nær til Gud; jeg setter min lit til Herren, Israels Gud, for å fortelle alle dine gjerninger.

De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.