Psalms 63

En salme av David, da han var i Juda ørken.

Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.

Gud! Du er min Gud, jeg søker dig årle; min sjel tørster efter dig, mitt kjød lenges efter dig i et tørt og vansmektende land, hvor det ikke er vann.

Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

Således har jeg skuet dig i helligdommen, idet jeg så din makt og din herlighet.

Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

For din miskunnhet er bedre enn livet; mine leber priser dig.

Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

Således vil jeg love dig mitt liv igjennem; i ditt navn vil jeg opløfte mine hender.

Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

Min sjel skal bli mettet som av marg og fett, og med jublende leber skal min munn lovprise dig.

Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

Når jeg kommer dig i hu på mitt leie, tenker jeg på dig gjennem nattevaktene.

Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

For du har vært min hjelp, og under dine vingers skygge jubler jeg.

Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

Min sjel henger ved dig; din høire hånd holder mig oppe.

Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

Og de som står mig efter livet for å ødelegge det, de skal komme til jordens nederste dyp.

Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

De skal gis sverdet i vold, bli til rov for rever. Og kongen skal glede sig i Gud; hver den som sverger ved ham, skal prise sig lykkelig, for løgneres munn skal tilstoppes.

Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. * (Psalms 63:12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. *