Psalms 55

Til sangmesteren; med strengelek; en læresalme av David.

Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.

Vend øret, Gud, til min bønn, og skjul dig ikke for min inderlige begjæring!

Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;

Gi akt på mig og svar mig! Mine sorgfylte tanker farer hit og dit, og jeg må stønne,

Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!

for fiendens røst, for den ugudeliges undertrykkelse; for de velter elendighet over mig, og i vrede forfølger de mig.

Az ellenségnek szaváért *és* a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és *nagy* dühösséggel ellenkeznek velem.

Mitt hjerte bever i mitt bryst, og dødens redsler er falt på mig.

Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.

Frykt og beven kommer over mig, og forferdelse legger sig over mig.

Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.

Og jeg sier: Gid jeg hadde vinger som duen! Da vilde jeg flyve bort og feste bo.

Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.

Se, jeg vilde flykte langt bort, jeg vilde ta herberge i ørkenen. Sela.

Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.

Jeg vilde i hast søke mig et tilfluktssted for den rasende vind, for stormen.

Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.

Opsluk dem, Herre, kløv deres tungemål! For jeg ser vold og kiv i byen.

Rontsd meg Uram, *és* oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.

Dag og natt vandrer de omkring den på dens murer, og elendighet og ulykke er inneni den.

Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.

Fordervelse er inneni den, og undertrykkelse og svik viker ikke fra dens torv.

Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.

For ikke er det en fiende som håner mig, ellers vilde jeg bære det; ikke er det min avindsmann som ophøier sig over mig, ellers vilde jeg skjule mig for ham;

Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz *azt* elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:

men det er du, du som var min likemann, min venn og min kjenning -

Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,

vi som levde sammen i fortrolig omgang, som vandret til Guds hus blandt den glade høitidsskare.

A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.

Ødeleggelse komme over dem! La dem fare levende ned i dødsriket! For ondskap hersker i deres bolig, i deres hjerte.

A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.

Jeg vil rope til Gud, og Herren skal frelse mig.

Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.

Aften og morgen og middag vil jeg klage og sukke, så hører han min røst.

Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.

Han forløser min sjel fra striden imot mig og gir mig fred; for i mengde er de omkring mig.

Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.

Gud skal høre og svare dem - han troner jo fra fordums tid, sela - dem som ikke vil bli anderledes, og som ikke frykter Gud.

Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.

Han legger hånd på dem som har fred med ham, han vanhelliger sin pakt.

Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.

Hans munns ord er glatte som smør, men hans hjertes tanke er strid; hans ord er bløtere enn olje, og dog er de dragne sverd.

A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.

Kast på Herren det som tynger dig! Han skal holde dig oppe; han skal i evighet ikke la den rettferdige rokkes. Og du, Gud, skal støte dem ned i gravens dyp; blodgjerrige og falske menn skal ikke nå det halve av sine dager; men jeg setter min lit til dig.

Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. * (Psalms 55:24) Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. *