Psalms 50

En salme av Asaf. Den Allmektige, Gud Herren, taler og kaller på jorden fra solens opgang til dens nedgang.

Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.

Fra Sion, skjønnhetens krone, stråler Gud frem.

A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

Vår Gud kommer og skal ikke tie; ild fortærer for hans åsyn, og omkring ham stormer det sterkt.

Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.

Han kaller på himmelen der oppe og på jorden for å dømme sitt folk:

Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

Samle til mig mine fromme, som har inngått pakt med mig om offer!

Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!

Og himmelen kunngjør hans rettferdighet; for Gud er den som skal dømme. Sela.

És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.

Hør, mitt folk, jeg vil tale, Israel, jeg vil vidne for dig: Gud, din Gud, er jeg.

Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

Ikke for dine offers skyld vil jeg straffe dig; dine brennoffer er alltid for mig.

Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.

Jeg vil ikke ta okser fra ditt hus eller bukker fra dine hegn.

*De* nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

For mig hører alle dyr i skogen til, dyrene på fjellene i tusentall.

Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

Jeg kjenner alle fjellenes fugler, og det som rører sig på marken, står for mig.

Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai *tudva vannak* nálam.

Om jeg hungret, vilde jeg ikke si det til dig; for mig hører jorderike til og alt det som fyller det.

Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

Mon jeg skulde ete oksers kjøtt og drikke bukkers blod?

Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

Ofre Gud takksigelse og gi den Høieste det du har lovt,

Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

og kall på mig på nødens dag, så vil jeg utfri dig, og du skal prise mig.

És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.

Men til den ugudelige sier Gud: Hvad har du med å fortelle om mine lover og føre min pakt i din munn?

A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?

Du hater jo tukt og kaster mine ord bak dig.

Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

Når du ser en tyv, er du gjerne med ham, og med horkarler gjør du felles sak.

Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

Din munn slipper du løs med ondt, og din tunge spinner sammen svik.

A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.

Du sitter og taler imot din bror, du baktaler din mors sønn.

Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

Dette har du gjort, og jeg har tidd; du tenkte jeg var som du; men jeg vil straffe dig og stille det frem for dine øine.

Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom *azokat.*

Legg merke til dette, I som glemmer Gud, forat jeg ikke skal sønderrive, og det er ingen som redder!

Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

Den som ofrer takksigelse, ærer mig, og den som går den rette vei, ham vil jeg la skue Guds frelse.

A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.