Psalms 44

Til sangmesteren; av Korahs barn; en læresalme.

Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.

Gud, med våre ører har vi hørt, våre fedre har fortalt oss den gjerning du gjorde i deres dager, i fordums dager.

Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

Du drev hedningene ut med din hånd, men dem plantet du; du ødela folkene, men dem lot du utbrede sig.

Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

For ikke ved sitt sverd inntok de landet, og deres arm hjalp dem ikke, men din høire hånd og din arm og ditt åsyns lys; for du hadde behag i dem.

Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

Du er min konge, Gud; byd at Jakob skal frelses!

Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

Ved dig skal vi nedstøte våre fiender, ved ditt navn skal vi nedtrede dem som reiser sig imot oss.

Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

For på min bue stoler jeg ikke, og mitt sverd frelser mig ikke,

Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

men du har frelst oss fra våre fiender, og våre avindsmenn har du gjort til skamme.

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

Gud priser vi den hele dag, og ditt navn lover vi evindelig. Sela.

Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

Og enda har du nu forkastet oss og latt oss bli til skamme, og du drar ikke ut med våre hærer.

Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

Du lar oss vike tilbake for fienden, og våre avindsmenn tar sig bytte.

Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

Du gir oss bort som får til å etes, og spreder oss iblandt hedningene.

Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

Du selger ditt folk for intet, og du setter ikke prisen på dem høit.

Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

Du gjør oss til hån for våre naboer, til spott og spe for dem som bor omkring oss.

Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

Du gjør oss til et ordsprog iblandt hedningene; de ryster på hodet av oss iblandt folkene.

Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

Hele dagen står min skam for mine øine, og blygsel dekker mitt ansikt,

Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

når jeg hører spotteren og håneren, når jeg ser fienden og den hevngjerrige.

A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

Alt dette er kommet over oss, enda vi ikke har glemt dig og ikke sveket din pakt.

Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

Vårt hjerte vek ikke tilbake, og våre skritt bøide ikke av fra din vei,

Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

så du skulde sønderknuse oss der hvor sjakaler bor, og dekke oss med dødsskygge.

Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

Dersom vi hadde glemt vår Guds navn og utbredt våre hender til en fremmed gud,

Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

skulde Gud da ikke utforske det? Han kjenner jo hjertets skjulte tanker.

Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

Men for din skyld drepes vi hele dagen, vi er regnet som slaktefår.

Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

Våkn op! Hvorfor sover du, Herre? Våkn op, forkast ikke for evig tid!

Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el *minket* örökké!

Hvorfor skjuler du ditt åsyn, glemmer vår elendighet og vår trengsel?

Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

For vår sjel er nedbøid i støvet, vårt legeme nedtrykt til jorden. Reis dig til hjelp for oss, og forløs oss for din miskunnhets skyld!

Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. * (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! *