Psalms 38

En salme av David; til ihukommelse.

Dávid zsoltára emlékeztetőül.

Herre, straff mig ikke i din vrede, og tukt mig ikke i din harme!

Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!

For dine piler har rammet mig, og din hånd er falt tungt på mig.

Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

Det er intet friskt i mitt kjød for din vredes skyld, det er ingen fred i mine ben for min synds skyld.

Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.

For mine misgjerninger går over mitt hode, som en tung byrde er de mig for tunge.

Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.

Mine bylder lukter ille, de råtner for min dårskaps skyld.

Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.

Jeg er kroket, aldeles nedbøiet; hele dagen går jeg i sørgeklær.

Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.

For mine lender er fulle av brand, og det er intet friskt i mitt kjød.

Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.

Jeg er kold og stiv og aldeles knust, jeg hyler for mitt hjertes stønnen.

Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.

Herre, for ditt åsyn er all min lengsel, og mitt sukk er ikke skjult for dig.

Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!

Mitt hjerte slår heftig, min kraft har sviktet mig, og mine øines lys, endog det er borte for mig.

Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa - az sincs már velem.

Mine venner og mine frender holder sig i avstand fra min plage, og mine nærmeste står langt borte.

Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.

Og de som står mig efter livet, setter snarer, og de som søker min ulykke, taler om undergang, og på svik tenker de den hele dag.

De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.

Og jeg er som en døv, jeg hører ikke, og som en stum, som ikke later op sin munn.

De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.

Ja, jeg er som en mann som ikke hører, og som ikke har motsigelse i sin munn.

És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.

For til dig, Herre, står mitt håp; du skal svare, Herre min Gud!

Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!

For jeg sier: De vil ellers glede sig over mig; når min fot vakler, ophøier de sig over mig.

Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!

For jeg er nær ved å falle, og min smerte er alltid for mig.

És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.

For jeg bekjenner min misgjerning, jeg sørger over min synd.

Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.

Og mine fiender lever, er mektige, og mange er de som hater mig uten årsak.

De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,

Og de som gjengjelder godt med ondt, står mig imot, fordi jeg jager efter det gode.

És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.

Forlat mig ikke, Herre! Min Gud, vær ikke langt borte fra mig! Skynd dig å hjelpe mig, Herre, min frelse!

Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem! * (Psalms 38:23) Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm! *