Psalms 2

Hvorfor larmer hedningene og grunder folkene på det som fåfengt er?

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

Jordens konger reiser sig, og fyrstene rådslår sammen mot Herren og mot hans salvede:

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

La oss sprenge deres bånd og kaste deres rep av oss!

Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

Han som troner i himmelen, ler, Herren spotter dem.

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

Så taler han til dem i sin vrede, og i sin harme forferder han dem:

Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

Og jeg har dog innsatt min konge på Sion, mitt hellige berg!

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

Jeg vil kunngjøre hvad fastsatt er: Herren sa til mig: Du er min sønn, jeg har født dig idag.

Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

Begjær av mig! Så vil jeg gi dig hedningene til arv og jordens ender til eie.

Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Du skal knuse dem med jernstav; som en pottemakers kar skal du sønderslå dem.

Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

Og nu, I konger, gå viselig frem! La eder advare, I dommere på jorden!

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Tjen Herren med frykt og juble med beven!

Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Kyss Sønnen, forat han ikke skal bli vred, og I gå til grunne på veien! For snart kunde hans vrede optendes. Salige er alle de som tar sin tilflukt til ham.

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!