Psalms 18

Til sangmesteren; av Herrens tjener David, som talte denne sangs ord til Herren den dag da Herren hadde utfridd ham av alle hans fienders hånd og av Sauls hånd.

Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből.

Og han sa: Herre, jeg har dig hjertelig kjær, min styrke!

És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!

Herren er min klippe og min festning og min frelser; min Gud er min klippe, som jeg setter min lit til, mitt skjold og min frelses horn, min borg.

Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.

Jeg påkaller den Høilovede, Herren, og blir frelst fra mine fiender.

Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.

Dødens rep omspente mig, og fordervelsens strømmer forferdet mig.

Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.

Dødsrikets rep omgav mig, dødens snarer overfalt mig.

A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem.

I min trengsel påkalte jeg Herren, og jeg ropte til min Gud; han hørte fra sitt tempel min røst, og mitt skrik kom for ham, til hans ører.

Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.

Da rystet og bevet jorden, og fjellenes grunnvoller skalv, og de rystet, for hans vrede var optendt.

Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.

Det steg røk op av hans nese, og fortærende ild fra hans munn; glør brente ut av ham.

Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.

Og han bøide himmelen og steg ned, og det var mørke under hans føtter.

Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.

Og han fór på kjeruber og fløi, og han fór hastig frem på vindens vinger.

Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.

Han gjorde mørke til sitt dekke, rundt omkring sig til sitt skjul, mørke vann, tykke skyer.

A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.

Frem av glansen foran ham fór hans skyer frem, hagl og gloende kull.

Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.

Og Herren tordnet i himmelen, den Høieste lot sin røst høre, hagl og gloende kull.

És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső *hullt* és eleven szén.

Og han utsendte sine piler og spredte dem omkring - lyn i mengde og forvirret dem.

És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.

Da kom vannenes strømmer til syne, og jordens grunnvoller blev avdekket ved din trusel, Herre, for din neses åndepust.

És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.

Han rakte sin hånd ut fra det høie, han grep mig; han drog mig op av store vann.

Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.

Han fridde mig ut fra min sterke fiende og fra mine avindsmenn; for de var mig for mektige.

Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.

De overfalt mig på min motgangs dag; men Herren blev min støtte.

Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.

Og han førte mig ut i fritt rum; han frelste mig, for han hadde behag i mig.

És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.

Herren gjengjeldte mig efter min rettferdighet, han betalte mig efter mine henders renhet.

Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;

For jeg tok vare på Herrens veier og vek ikke i ondskap fra min Gud.

Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.

For alle hans lover hadde jeg for øie, og hans bud lot jeg ikke vike fra mig.

Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.

Og jeg var ulastelig for ham og voktet mig vel for min synd.

És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.

Og Herren gjengjeldte mig efter min rettferdighet, efter mine henders renhet for hans øine.

És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.

Mot den fromme viser du dig from, mot den rettvise mann viser du dig rettvis,

Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.

mot den rene viser du dig ren, mot den forvendte viser du dig vrang.

A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.

For du frelser elendige folk, og du fornedrer høie øine.

Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;

For du lar min lampe skinne; Herren min Gud opklarer mitt mørke.

Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.

For ved dig stormer jeg løs på fiendeskarer, og ved min Gud springer jeg over murer.

Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.

Gud, hans vei er fullkommen; Herrens ord er rent, han er et skjold for alle dem som setter sin lit til ham.

Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.

For hvem er Gud foruten Herren, og hvem er en klippe, uten vår Gud?

Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?

Den Gud som omgjorder mig med kraft og gjør min vei fri for støt,

Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:

som gir mig føtter likesom hindene og stiller mig på mine høider,

Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.

som oplærer mine hender til krig, så mine armer spenner kobberbuen.

Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.

Og du gir mig din frelse til skjold, og din høire hånd støtter mig, og din mildhet gjør mig stor.

És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.

Du gjør rummet vidt for mine skritt under mig, og mine ankler vakler ikke.

Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.

Jeg forfølger mine fiender og når dem, og jeg vender ikke tilbake før jeg har gjort ende på dem.

Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.

Jeg knuser dem, så de ikke makter å reise sig; de faller under mine føtter.

Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.

Og du omgjorder mig med kraft til krig, du bøier mine motstandere under mig.

Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.

Og mine fiender lar du vende mig ryggen, og mine avindsmenn utrydder jeg.

És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.

De roper, men der er ingen frelser - til Herren, men han svarer dem ikke.

Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.

Og jeg knuser dem som støv for vinden, jeg tømmer dem ut som søle på gatene.

És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.

Du redder mig fra folkekamper, du setter mig til hode for hedninger; folkeferd som jeg ikke kjenmer, tjener mig.

Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.

Bare de hører om mig, blir de mig lydige; fremmede kryper for mig.

A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.

Fremmede visner bort og går bevende ut av sine borger.

Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.

Herren lever, og priset er min klippe, og ophøiet er min frelses Gud,

Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!

den Gud som gir mig hevn og legger folkeferd under mig,

Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;

som frir mig ut fra mine fiender; ja, over mine motstandere ophøier du mig, fra voldsmannen redder du mig.

A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.

Derfor vil jeg prise dig iblandt hedningene, Herre, og lovsynge ditt navn. Han gjør frelsen stor for sin konge, han gjør miskunnhet mot sin salvede, mot David og mot hans ætt til evig tid.

Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. * (Psalms 18:51) Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké. *