Psalms 141

En salme av David. Herre, jeg kaller på dig, skynd dig til mig! Vend øret til min røst, nu jeg roper til dig!

Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.

La min bønn gjelde som røkoffer for ditt åsyn, mine henders opløftelse som et aften-matoffer!

Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, *s* kezem felemelése estvéli áldozat *legyen.*

Herre, sett vakt for min munn, vokt mine lebers dør!

Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!

Bøi ikke mitt hjerte til noget ondt, til å gjøre ugudelighets-gjerninger sammen med menn som gjør urett, og la mig ikke ete av deres fine retter!

Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!

La en rettferdig slå mig i kjærlighet og tukte mig! For sådan hodeolje vegre mitt hode sig ikke! Varer det enn ved, så setter jeg min bønn imot deres ondskap.

Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.

Deres dommere blir nedstyrtet og gitt klippen i vold, og selv forstår de at mine ord var liflige.

Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.

Som når en pløier og kløver jorden, således ligger våre ben spredt ved dødsrikets port.

Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.

For til dig, Herre, Herre, ser mine øine, til dig tar jeg min tilflukt; utøs ikke min sjel!

De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!

Bevar mig for fellen som de har stilt op for mig, og for deres snarer som gjør urett!

Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!

La de ugudelige falle i sine egne garn, mens jeg går uskadd forbi!

Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!