Psalms 140

140:1

Til sangmesteren; en salme av David.

Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.

140:2

Herre, fri mig ut fra onde mennesker, vokt mig for voldsmenn,

Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!

140:3

som tenker ondt ut i hjertet, som hver dag samler sig til krig!

A kik gonoszt gondolnak szívökben, *és* minden nap háborút kezdenek.

140:4

De skjerper sin tunge som en slange, ormegift er under deres leber. Sela.

Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.

140:5

Bevar mig, Herre, for ugudeliges hender, vokt mig for voldsmenn, som tenker på å få mine føtter til fall!

Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.

140:6

Overmodige har lagt skjulte feller og rep for mig, de har utspent garn ved siden av veien, de har satt snarer for mig. Sela.

Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.

140:7

Jeg sier til Herren: Du er min Gud; vend øret, Herre, til mine inderlige bønners røst!

Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!

140:8

Herren, Israels Gud, er min frelses styrke; du dekker mitt hode på rustningens dag.

Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!

140:9

Herre, gi ikke den ugudelige hvad han attrår, la ikke hans onde råd få fremgang! De vilde da ophøie sig. Sela.

Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela.

140:10

Over deres hoder som omgir mig, skal den ulykke komme som deres leber volder.

A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.

140:11

Der skal rystes glør ut over dem; i ilden skal han styrte dem, i dype vann, så de ikke skal reise sig.

Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!

140:12

En munnkåt mann skal ikke bli stående i landet; den mann som gjør ugudelig vold, ham skal han jage med slag på slag.

A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.

140:13

Jeg vet at Herren gir den elendige rett, de fattige rettferdighet. Ja, de rettferdige skal prise ditt navn, de opriktige skal bo for ditt åsyn.

Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. *s* orczád előtt lakoznak az igazságosak. * orczád előtt lakoznak az igazságosak. *