Psalms 130

En sang ved festreisene. Av det dype kaller jeg på dig, Herre!

Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

Herre, hør min røst, la dine ører akte på mine inderlige bønners røst!

Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

Dersom du, Herre, vil gjemme på misgjerninger, Herre, hvem kan da bli stående?

Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

For hos dig er forlatelsen, forat du må fryktes.

Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

Jeg bier efter Herren, min sjel bier, og jeg venter på hans ord.

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

Min sjel venter på Herren mere enn vektere på morgenen, vektere på morgenen.

*Várja* lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

Vent på Herren, Israel! For hos Herren er miskunnheten, og megen forløsning er hos ham,

Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

og han skal forløse Israel fra alle dets misgjerninger.

Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.