Psalms 122

En sang ved festreisene; av David. Jeg gleder mig ved dem som sier til mig: Vi vil gå til Herrens hus.

Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!

Våre føtter står i dine porter, Jerusalem!

Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

Jerusalem, du velbyggede, lik en by som er tett sammenføiet,

Jeruzsálem, te *szépen* épült, mint a jól egybeszerkesztett város!

hvor stammene drar op, Herrens stammer, efter en lov for Israel, for å prise Herrens navn!

A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.

For der er stoler satt til dom, stoler for Davids hus.

Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.

Bed om fred for Jerusalem! La det gå dem vel som elsker dig!

Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Der være fred innen din voll, ro i dine saler!

Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

For mine brødres og mine venners skyld vil jeg si: Fred være i dig!

Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

For Herrens, vår Guds huses skyld vil jeg søke ditt beste.

Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!