Psalms 120

En sang ved festreisene. Til Herren ropte jeg i min nød, og han svarte mig.

Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Herre, fri min sjel fra en løgnaktig lebe, fra en falsk tunge!

Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól *és *a csalárd nyelvtől!

Hvad vil han gi dig, og hvad mere vil han gi dig, du falske tunge?

Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Voldsmannens skarpe piler og glør av gyvelbusken.

Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Ve mig, at jeg lever som fremmed iblandt Mesek, at jeg bor ved Kedars telt!

Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Lenge nok har min sjel bodd hos dem som hater fred.

Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Jeg er bare fred, men når jeg taler, er de ferdige til krig.

Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra *készek.*