Psalms 104

Min sjel, lov Herren! Herre min Gud, du er såre stor, høihet og herlighet har du iklædd dig.

Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

Han hyller sig i lys som i et klædebon, han spenner himmelen ut som et telt,

A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

han som tømrer i vannene sine høie saler, han som gjør skyene til sin vogn, som farer frem på vindens vinger.

A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

Han gjør vinder til sine engler, luende ild til sine tjenere.

A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

Han grunnfestet jorden på dens støtter, den skal ikke rokkes i all evighet.

Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

Du hadde dekket den med dype vann som med et klædebon; vannene stod over fjellene.

Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

For din trusel flydde de, for din tordens røst for de hastig bort.

Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

De steg op til fjellene, fór ned i dalene, til det sted du hadde grunnfestet for dem.

Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

En grense satte du, som de ikke skal overskride; de skal ikke vende tilbake for å dekke jorden.

Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

Han lar kilder springe frem i dalene; mellem fjellene går de.

A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

De gir alle markens dyr å drikke; villeslene slukker sin tørst.

Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

Over dem bor himmelens fugler; mellem grenene lar de høre sin røst.

Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

Han vanner fjellene fra sine høie saler; av dine gjerningers frukt mettes jorden.

A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.

Han lar gress gro for feet og urter til menneskets tjeneste, til å få brød frem av jorden.

A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,

Og vin gleder menneskets hjerte, så den gjør åsynet mer skinnende enn olje, og brød styrker menneskets hjerte.

És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.

Herrens trær mettes, Libanons sedrer som han har plantet,

Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

der hvor fuglene bygger rede, storken som har sin bolig i cypressene.

A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

De høie fjell er for stengjetene, klippene er tilflukt for fjellgrevlingene.

A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

Han gjorde månen til å fastsette tidene; solen kjenner sin nedgangstid.

Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

Du gjør mørke, og det blir natt; i den rører sig alle dyrene i skogen.

Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;

De unge løver brøler efter rov, for å kreve sin føde av Gud.

Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.

Solen går op, de trekker sig tilbake og legger sig i sine boliger.

Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;

Mennesket går ut til sin gjerning og til sitt arbeid inntil aftenen.

Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.

Hvor mange dine gjerninger er, Herre! Du gjorde dem alle viselig; jorden er full av det du har skapt.

Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

Der er havet, stort og vidtstrakt; der er en vrimmel uten tall, der er dyr, både små og store.

Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

Der går skibene, Leviatan, som du skapte til å leke sig der.

Amott gályák járnak *s* czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

Alle venter de på dig, at du skal gi dem deres føde i sin tid.

Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.

Du gir dem, de sanker; du oplater din hånd, de mettes med godt.

Adsz nékik *és* ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

Du skjuler ditt åsyn, de forferdes; du drar deres livsånde tilbake, de dør og vender tilbake til sitt støv.

Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

Du sender din Ånd ut, de skapes, og du gjør jordens skikkelse ny igjen.

Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

Herrens ære være til evig tid! Herren glede sig i sine gjerninger!

Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;

Han som ser til jorden, og den bever, som rører ved fjellene, og de ryker.

A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

Jeg vil lovsynge Herren så lenge jeg lever; jeg vil synge for min Gud så lenge jeg er til.

Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

Måtte min tale tekkes ham! Jeg vil glede mig i Herren!

Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

Men måtte syndere utryddes av jorden, og ugudelige ikke mere finnes! Min sjel, lov Herren! Halleluja!

Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!