Psalms 102

En bønn av en elendig, når han vansmekter og utøser sin sorg for Herrens åsyn.

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

Herre, hør min bønn og la mitt rop komme til dig!

Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

Skjul ikke ditt åsyn for mig på den dag jeg er i nød! Bøi ditt øre til mig! På den dag jeg roper, skynd dig å svare mig!

Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

For mine dager er faret bort som en røk, og mine ben er forbrent som en brand.

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

Mitt hjerte er stukket som en urt og fortørket; for jeg har glemt å ete mitt brød.

Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

For mine lydelige sukks skyld henger mine ben ved mitt kjøtt.

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

Jeg ligner pelikanen i ørkenen, jeg er som uglen på øde steder.

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

Jeg våker og er blitt som en enslig fugl på taket.

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

Hele dagen spotter mine fiender mig; de som raser mot mig, sverger ved mig.

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

For jeg eter aske som brød og blander min drikk med gråt

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

for din vredes og din harmes skyld; for du har løftet mig op og kastet mig bort.

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

Mine dager er som en hellende skygge, og selv visner jeg som en urt.

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

Men du, Herre, du troner til evig tid, og ditt minne varer fra slekt til slekt.

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre *áll.*

Du vil reise dig, du vil forbarme dig over Sion; for det er tiden til å være det nådig, timen er kommet.

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

For dine tjenere elsker dets stener, og de ynkes over dets støv.

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

Og hedningene skal frykte Herrens navn, og alle jordens konger din herlighet.

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

For Herren har bygget Sion, han har åpenbaret sig i sin herlighet.

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

Han har vendt sig til de hjelpeløses bønn, og han har ikke foraktet deres bønn.

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

Dette skal bli opskrevet for den kommende slekt, og det folk som skal skapes, skal love Herren.

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

For han har sett ned fra sin hellige høide, Herren har fra himmelen skuet til jorden

Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

for å høre den fangnes sukk, for å løse dødens barn,

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, *és* hogy feloldozza a halálnak fiait.

forat de i Sion skal forkynne Herrens navn og hans pris i Jerusalem,

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

når de samler sig, folkeslagene og rikene, for å tjene Herren.

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

Han har bøiet min kraft på veien, han har forkortet mine dager.

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

Jeg sier: Min Gud, ta mig ikke bort midt i mine dager! Dine år varer fra slekt til slekt.

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig *tartanak.*

Fordum grunnfestet du jorden, og himlene er dine henders gjerning.

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

De skal forgå, men du blir stående; de skal alle eldes som et klæde, som et klædebon omskifter du dem, og de omskiftes,

Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

men du er den samme, og dine år får ingen ende. Dine tjeneres barn skal bo i ro, og deres avkom skal stå fast for ditt åsyn.

De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. * (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted. *